logo

XXII Aprilis AD

A házasságkötés

A házasság a férfinak és a nőnek kapcsolata és teljes életközössége, az isteni és az emberi jog szerinti közössége.
Modestinus D. 23. 2. 1


A házasság nem jöhet létre, hacsak bele nem egyeznek mindazok, akik házasságra lépnek, illetőleg akiknek a hatalma alatt a házasulok vannak.
Paulus D. 23. 2. 2.


Pomponius azt írja, hogy ha a fiamtól való fiúunoka és a másik fiamtól való lányunoka a hatalmam alatt van, a házasságot egyedül az én hozzájárulásommal megköthetik, és ez így is van.
Paulus D. 23. 2. 3.


A tizenkét évesnél fiatalabb korában férjhez ment nő törvényes feleséggé akkor lesz, amikor tizenkettedik életévét a férjénél betölti.
Pomponius D. 23. 2. 4.


A távollevő a nőt levél vagy küldönc útján feleségül veheti, ha az asszonyt a házába bevezette. A távollevő nőt azonban a férj levél vagy küldöttje útján nem veheti feleségül. A bevezetésnek ugyanis nem a feleségnek, hanem a férjnek a házába, mintegy a házassági lakóhelybe kell történnie.
Pomponius D. 23. 2. 5.


Cinna pedig ezt írta: azt, aki feleségét távollétében vette el, majd a lakomáról hazatérve, a Tiberis mellett életét vesztette, a feleségnek meg kell gyászolnia.
Ulpianus D. 23. 2. 6.


A házasságkötés céljából felszabadított rabszolganőt senki más nem veheti feleségül, mint felszabadítója, hacsak a volt gazdája (patronus) a vele való házasságról le nem mond. Ha azonban a családfiú házasság céljából apjának parancsára a rabszolganőt felszabadította, Iulianus úgy véli, reá ugyanaz vonatkozik, mintha az apja szabadította volna fel: és ezért a nőt feleségül veheti.
Licinius Rufinus D. 23. 2. 51. pr.-l.


A felszabadított nőt akarata ellenére a patronus nem veheti el feleségül: mert, úgy mondják, consulsága idején Ateius Capito is így döntött. Ezt azonban úgy kell érteni, hogy csak akkor, ha a gazda őt nem azért szabadította fel, hogy feleségül vegye.
Marcianus-Ulpianus D. 23. 2. 28-29.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa