logo

XXII Aprilis AD

A házassági akadályok

Nem mindenkit szabad azonban feleségül vennünk, egyesekkel szemben ugyanis a házasságtól tartózkodnunk kell. Mert olyan személyeknek, akik a szülő és a gyermek viszonyában állnak egymással, házasságot kötniük nem lehet. Egymással szemben nincs házasságkötési joguk, mint például az apának a leányával, vagy az anyának a fiával, vagy a nagyszülőnek az unokájával; és ha ilyen személyek egybekelnek, mondják, istentelen és vérfertőző házasságot kötöttek. És ezek olyannyira így vannak, hogy akik örökbefogadás útján kerültek szülői vagy gyermeki kapcsolatba, egymással házasságra nem léphetnek. A jogi helyzet pedig az örökbefogadás felbontása után is ugyanaz marad, tehát azt, aki örökbefogadás révén nekem a leányom vagy a leányunokám helyébe kerül, nem vehetem feleségül, ha apai hatalmam alól el is bocsátottam (emancipáltam). Az olyan személyek között, akik oldalágon vannak vérségi kapcsolatban, némileg hasonló előírás áll fenn, de nem olyan sok.
Természetesen a fivér és nővére között tilos a házasság, akár ugyanattól az apától és anyától születtek, akár csak azok egyikétől; de ha örökbefogadás útján lesz valaki nővérem, amíg az örökbefogadás fennáll, közöttünk házasság természetesen nem lehetséges; amikor azonban az örökbefogadás az apai hatalom alól elbocsátással megszűnik, már feleségül vehetem őt; de nem lesz a házasságnak akadálya akkor sem, ha az apai hatalom alól engem bocsátanak el.
A fivér leányát feleségül lehet venni, ez akkor jött először szokásba, amikor az isteni Claudius testvérének a leányát, Agrippinát feleségül vette. A nővér leányát azonban feleségül venni nem lehet. így mondják azt ki a császári rendelkezések is. Ugyanígy az apa nővérét és az anya nővérét sem szabad feleségül venni.
Ugyanígy azt sem, aki nekem valamikor anyósom, menyem, mostohalányom vagy mostohaanyám volt. Azért mondjuk "valamikor", mert ha még fennáll az a házasság, amelynek révén az ilyen sógorság keletkezett, más okból nem vehetem feleségül, mivel ugyanazt a nőt ketten nem vehetik el, és ugyanannak két felesége nem lehet.
Ha tehát valaki istentelen és vérfertőző házasságot köt, úgy tekintendő, mint akinek sem felesége, sem gyermekei nincsenek, ennélfogva azok, akik ebből a kapcsolatból születnek, úgy tekintendők, mint akiknek van ugyan anyjuk, de apjuk nincs; ezért apai hatalom alatt sem állnak, hanem olyanok, mint azok, akiket anyjuk házasságon kívül fogant.
Gai. Inst. 1. 58-64.


Ha az, aki a feleségem volt, utóbb, tőlem elválván, Seiushoz ment feleségül, akit én azután örökbe fogadtam, a házasság nem lesz vérfertőző. Köztem és apám menyasszonya között házasság nem lehetséges, jóllehet a lányt szabatosan nem lehet mostohaanyámnak nevezni. De fordítva, a menyasszonyom sem köthet házasságot az apámmal, habár a lányt szabatosan nem lehet a menyének nevezni. Ha a feleségem a válás után mással lép házasságra, és leányt szül, ez, Iulianus úgy véli, nem lesz ugyan mostohalány, de a vele való házasságtól tartózkodni kell.
Az örökbefogadott nővér leányát feleségül vehetem: leánya ugyanis nem vér szerinti rokonom, mivel az örökbefogadás révén senki nem lesz az anya testvérévé, és az örök- befogadással csak olyan rokonság jön létre, amelyet a törvény tekint annak, azaz, agnát rokonság szerinti jogok keletkeznek. Hasonló okból az örökbe fogadó apám nővérét feleségül vehetem, ha nem az enyémmel azonos apától származik.
Ulpianus D. 23. 2.12. pr.-4.


Az érdekesség kedvéért elmondom: hogyan vette feleségül Caracalla Iuliát, a mostohaanyját. Iulia igen szép asszony volt, és egyszer - mintegy hanyagságból - testének legnagyobb részét meztelenül hagyta, amikor Antoninus belépett hozzá. „Akarnám, ha szabad volna" - mondta Iuliának, mire az állítólag így felelt: „Ha akarod, szabad. Hát nem tudod, hogy császár vagy, aki nem elfogadja, hanem adja a törvényeket?" E szavak hallatára Antoninus heves szenvedélye bűnös tetté erősödött, és megkötötte azt a frigyet, amelyet - ha valóban átérezte volna azt a felelősségteljes tudatot, hogy ő hozza a törvényeket - éppen neki kellett volna megtiltania önmagának. Mert hát mégiscsak az anyját vette feleségül (nem lehet más szóval nevezni), és a testvérgyilkosságot vérfertőzéssel tetézte: olyan asszonnyal kötött házasságot, akinek a fiát nemrég gyilkolta meg.
Aelius Spartianus, Antoninus Caracalla 10.


A Iulius-féle törvény ezt írja elő: "Aki senator, annak fia, férfiágon unokája vagy dédunokája, vagy aki közülük senatorrá lesz, annak tudva és rosszhiszeműen olyan menyasszonya vagy felesége nem lehet, aki felszabadított rabnő vagy olyan nő, aki maga, vagy akinek apja vagy anyja színészi mesterséget folytat vagy folytatott. Sem senator lánya, férfiági lányunokája, fiúunokájától született lány dédunokája tudva és rosszhiszeműen nem lehet menyasszonya vagy felesége olyannak, aki felszabadított rabszolga, vagy akinek apja vagy anyja színészi mesterséget folytat vagy folytatott." A törvénynek e fejezete szerint tilos, hogy senator felszabadított nőt vegyen el feleségül, vagy olyan nőt, akinek az apja vagy az anyja színészi mesterséget folytatott, és ugyanígy tilos felszabadítottnak senator lányát feleségül vennie.
Paulus D. 23. 2. 44. pr.-1.


Senator leánya, aki testével keresi kenyerét, vagy színészi mesterséget folytat, vagy akit közbűncselekmény miatti eljárásban elítéltek, bűnteleniil köt házasságot felszabadítottál: annak ugyanis, aki magát ilyen szégyenletes helyzetbe hozta, a tiszteletet nem kell megadni.
Paulus D. 23. 2. 47.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa