logo

XV December AD

Tényállási elemek

A történet előzményei néhány évvel korábbra nyúlnak vissza. Apuleius élete virágjában, harmincas éveiben járó jó megjelenésű, ápolt külsejű és rendkívül művelt, kozmopolita fiatalember volt, amikor először látogatott a vádban megnevezett cselekmények helyszínére. Még athéni tanulóéveiből jól ismerte a fiatal Sicinius Pontianust, akinek családja Oea településen, Africa provinciában, a Földközi-tenger partján élt. A környéken utazgatván Apuleius meglátogatta barátját, aki ekkor még édesanyja, Aemilia Pudentilla háztartásában élt, ekkor még nőtlenül.

Aemilia Pudentilla öt évvel volt idősebb Apuleiusnál, és már tizennégy éve özvegyen éldegélt. A források, elsősorban Apuleius írásainak tanúsága szerint Pudentilla igen müveit és emancipált hölgy volt: kiválóan beszélt és írt görögül, jól ismerte a görög és a latin irodalmat és sikeresen igazgatta több milliót érő birtokait. Körülbelül huszonöt éves lehetett, amikor özvegységre jutott. Férje halálát követően annak családja (elsősorban annak apja, azaz Pudentilla apósa) többször is kísérletet tett, hogy rábeszélje egy újabb házasságra - amit lehetőleg a családon belül képzeltek el.
A konzervatív gondolkodású após arra ösztönözte Pudentillát, hogy menjen hozzá elhalt férje fiútestvéréhez (azaz sógorához), Sicinius Aemilianushoz. Az apósa még azzal is megfenyegette, hogy vonakodása esetén kitagadja a nagyapai örökségből két unokáját, Pontianust és Pudenst. Amint fent már említettük, Pudentilla talán huszonöt éves lehetett férje halálakor, tehát az újabb házasság biológiailag kézenfekvőnek látszott. Úgy tűnik azonban, hogy a művelt özvegyet taszította a kiszemelt sógor bárdolatlansága, ezért ügyesen taktikázva újra és újra kitért a menyegző elől. Végül apósa is megbékélt a helyzettel: Pudentilla özvegy maradt és fiai is megkapták a nagyapai örökségüket.

Apósa halála után Pudentilla - talán orvosai tanácsára - mégis kedvet kapott a férjhez menéshez és idősebb fiát, az időközben serdültté vált Pontianust kérte meg, hogy keressen hozzá méltó partnert. Pontianus ezek után - és célzottan - hívta meg otthonukba Apuleiust, hogy édesanyja figyelmébe ajánlja. A „házasságközvetítés” jól sikerült, Apuleius és Pudentilla hamarosan megtalálták a közös hangot, vonzódtak egymáshoz, és rövid időn belül az egyik vidéki birtokukon csendben, feltűnés nélkül össze is házasodtak.
Pudentilla első férjének rokonsága viszont feldühödve fogadta a frigyet: Sicinius Clarus és Sicinius Aemilianus bosszút forraltak, hogy „megmentsék” a „jöttment” Apuleiustól a családot, elsősorban a családi vagyont. Jó partnerre találtak az időközben megházasodott fiú, Pontianus, apósában: Herennius Rufinus elszegényedett, lesüllyedt egzisztenciájú, számító férfi volt, aki fiatal veje örökségére spekulált.

Az eseményeket felgyorsította a fiatal Pontianus tragikus hirtelenségű elhalálozása: Karthágóból hazafelé tartva, röviddel édesanyja vitatott házasságkötése után, útközben meghalt. Ezt követően a nagybácsik a fiatalabb fiút, Pudenst, haladéktalanul eltávolították az anyja mellől és magukhoz vették (talán még arra is próbálták rávenni, hogy vegye feleségül elhalt bátyja özvegyét). Mindenesetre az ő nevében indítottak büntetőpert az általuk gyűlölt és megvetett Apuleius ellen.

Az Oeában székelő Siciniusok motivációja egyértelmű: ha már nem sikerült megakadályozni a szerintük botrányos házasságot sógornőjük és a jöttment Apuleius között, minden eszközzel arra törekedtek, hogy utólag „gyökerestől” eltávolítsák a családból a betolakodót. Ha Aemilia Pudentilla özvegy maradt volna, akkor tetemes vagyona fiaira illetve azok fiági rokonságára (agnatio) szállt volna.
A hirtelen felbukkanó új férj megbízhatatlannak és tékozlónak tűnt szemükben, aki gyorsan elherdálhatja a nemzedékeken át felhalmozott családi vagyont. A nemkívánatos elem eltávolítására bármilyen eszköz bevetésére készen álltak; a főbenjáró bűncselekmény vádja jó ötletnek látszott.

A fenti történet leginkább egy modem krimire vagy szappan-operára emlékeztet - Apuleius számára azonban valódi, életveszélyes fenyegetést jelentett. A kereset tárgya mágia, gonosz varázslat volt: a Siciniusok és Herennius Rufinus azzal vádolták, hogy tiltott mágiával, bűbájossággal vakította el Pudentillát, hogy pusztán anyagi indítékból feleségül vehesse; majd rontó varázslattal fia, Pontianus halálát okozta, hogy minél nagyobb vagyonhoz jusson.



Jakab Éva