logo

XV December AD

A vád

Apuleius Kr. u. 158/59-ben szenvedte el élete egyik legnagyobb megpróbáltatását: az Afiica provinciában fekvő Sabratha (ma Tripolisz) városában közbűncselekmény (crimen) elkövetésével vádolták meg és perbe fogták. A pert Aemilianus, feleségének sógora indította mostohafia (feleségének fia) nevében. Már a különös családi összefonódás is mutatja, hogy nem mindennapi esetről van szó.

A vád pontos tartalmát nem ismerjük, hisz csak Apuleius védőbeszéde maradt ránk. A védelem érveléséből tudunk csak következtetni a feltehető vádpontokra. A feldühödött rokonság a gonosz varázslat és a méregkeverés vádját emelte az új rokon ellen: Apuleius eszerint bűbájossággal, varázsszerekkel vette rá a nála idősebb, addig visszavonult, józan életet élő özvegyet a házasságra, hogy rátehesse a kezét több millióra becsült vagyonára. A házasságkötést követően igen rövid időn belül elhalálozott Aemilia idősebb fia a vád szerint ez is az Apuleius által űzött fekete mágia következménye volt, aki ezáltal még jobban koncentrálhatta felesége vagyonát.
Apuleius állítólag méreggel vagy varázslattal tette el láb alól az ifjú sógort, akinek pedig házasságát is köszönhette. További vádpontként arra is hivatkozott ellenfele, hogy megbabonázott egy rabszolgafiút, aki felesége háztartásához tartozott (42,2-47): a fiú rohamot kapott, összeesett - a vád szerint Apuleius jósmédiumként akarta felhasználni. A hatályos törvények tükrében ezek súlyos vádpontok voltak, amelyek a halálbüntetés kiszabásához vezethettek volna. Hogy került Apuleius ebbe a családba és miért gyűlölték annyira a rokonok, hogy főbenjáró bűnnel vádolták meg?



Jakab Éva