logo

XXX Novembris AD

Cicero - In Q. Caecilium Oratio Quae Divinatio Dicitur

Kr. e. 70. második felében a sziciliaiak kérésére Cicero bevádolta C. Verrest, aki az előző három évben Szicilia kormányzójaként kifosztotta a Római Birodalom legrégibb provinciáját. Szicília mint felperes zsarolás (quaestio de pecuniis repetundis) vádjával állíttatta bíróság elé a volt kormányzót. Cicero In Q. Caecilium oratio quae divinatio dicitur című beszédében elmondja, hogy a szicíliaiak efféle szavakkal kérték segítségét:

Venisse tempus aiebant, non iam ut commoda sua, sed ut vitam salutemque totius provinciae defenderem: sese iam ne deos quidem in suis urbibus ad quos confugerent habere, quod eorum simulacra sanctissima C. Verres ex delubris religiosissimis sustulisset: quas res luxuries in flagitiis, crudelitas in suppliciis, avaritia in rapinis, superbia in contumeliis efficere potuisset, eas omnes sese hoc uno praetore per triennium pertulisse (In Caecilium 1, 3).

„Eljött az idő — mondták — amikor már nem érdekeiket kell védenem, hanem az egész provincia életét és boldogulását; nekik bizony már isteneik sincsenek a városaikban, akikhez menekülhetnének, mert ezeknek legszentebb szobrait a legtiszteletreméltóbb szentélyekből C. Verres elvitte. Amilyen tetteket elkövethetett a féktelenség gazságokban, a kegyetlenség büntetésekben, a kapzsiság rablásokban, a gőgösség bántalmazásokban, mindezeket ők ezen egyetlen praetor alatt három éven keresztül elviselték.”

Ahogyan a szövegből kiderül, nem egyszerű zsarolási perről van szó Verres esetében, hanem bűnperről, ha Verrest a bíróság bűnösnek találja, fővesztésre, római polgárjogának elvesztésére ítélhetik. Jelentős körülmény, hogy két szicília város nem emelt vádat Verres ellen, Messana és Siracusa. Cicero így indokolja távolmaradásukat:

Adsunt homines ex tota provincia nobilissimi, qui praesentes vos orant atque obsecrant, iudices, ut in actore causae suae deligendo vestrum iudicium ab suo iudicio ne discrepet. Omnium civitatium totius Siciliae legationes adsunt praeter duas civitates; quarum duarum si adessent, duo crimina vei maxima minuerentur, quae cum his civitatibus C. Verri communicata sunt (In Caecilium 4, 14).

„Az egész provinciából itt vannak a legelőkelőbb emberek, akik jelenlétükkel kérnek benneteket, és könyörögnek hozzátok, bírák, hogy ügyük vivőjének kiválasztásában a ti ítéletetek az ő ítéletüktől ne üssön el. Egész Szicíliából minden város küldöttei itt vannak, két város kivételével; ha e két városból is itt lennének, két bűnvádat, talán a legnagyobbakat, enyhíteni lehetne, amelyekben C. Verres e két várossal egybefonódott.” (In Caecilium 4, 14).

Cicero tehát a szicíliaiak kérésére vállalkozott arra, hogy Verres vádlója legyen. Verres és támogatói azonban túlságosan veszélyes vádlónak tartván Cicerót, ezért hogy kitúrják őt a vádló szerepéből, Q. Caeciliust biztatták fel arra, hogy legyen a vádlójuk azzal a hátsó szándékkal, hogy vádlói feladatát vagy rosz- szul látja el, vagy a védelem kezére játszik. Tehát Caecilius is bevádolta Verrest, négy hónappal a tárgyalás megkezdése előtt (Kr. e. 70 januárjában).
Mivel két vádló jelentkezett, a divinatio néven ismeretes bírósági eljárás során bíráknak kellett eldönteniük, hogy ki legyen a vádlott. A bírák meghallgatták a két jelölt maguk érdekében mondott beszédeit, és a két beszéd alapján döntötték el következtetéssel, jóslással (divinatio), hogy ki legyen a vádló, ezért divinatio ennek a peres eljárásnak a neve.

Cicero határozottan megmondja, miért akarja Verres Caeciliust vádlóul Cicero helyett:
Sunt multa quae Verres in me esse arbitratur, quae scit in te, Q. Caecili, non esse; quae cuius modi in utroque nostrum sint paulo post commemorabo; nunc tantum id dicam quod tacitus mihi adsentiare, nullam rem in me esse quam ille contemnat, nullam in te quam pertimescat (In Caecilium 7, 22).

„Verres úgy véli, hogy bennem sok olyan dolog megvan, amiről tudja, hogy benned, Q. Caecilius, nincs meg. Hogy ezek milyenek mindkettőnkben, hamarosan meg fogom említeni. Most csak azt mondom el, amiben szótlanul is egyet- értesz velem: semmi olyasmi nincs bennem, amitől ő ne tarthatna, és semmi olyan tebenned, amitől ő félhetne” (7, 22). Azután elmondja, hogy Caecilius testvére, Marcus Verresszel bizalmas barátságban van. Ez is azt sejteti, hogy Caecilius csak látszatvádlója Verresnek:
Sunt et haec et alia in te falsi accusatoris signa permulta, quibus ego nunc non utor; hoc dico, te, si maxime cupias, tamen verum accusatorem esse non posse. Video enim permulta esse crimina quorum tibi societas cum Verre eius modi est ut ea in accusando attingere non audeas (In Caecilium 9, 29).

„Ezek is és igen sok egyéb jele is van annak, hogy hamis vádló vagy; ezeket azonban most nem hozom fel ellened. Azt viszont állítom, hogy bármennyire szeretnéd is, igazi vádló mégsem lehetsz. Azt látom ugyanis, hogy igen sok olyan vád van, amelyben Verresszel együtt annyira érintve vagy, hogy azokat a vádemelés során nem merészelheted megemlíteni.”
Továbbá kifejti, hogy Caecilius műveletlen ahhoz, hogy egy ilyen nagy horderejű ügyben vádló legyen. Nincs türelme, szorgalma, hogy bejárja mindazokat a helyeket, amelyeket Rómában, Itáliában, Achaiában, Asiában, Pamphyliában, Szicíliában Verres végigrabolt. De nincs meg az a nyelvi műveltsége sem, hogy szemléletesen tudná jelenvalóvá tenni Verres bűneit:

Putasne te posse quae C. Verres in quaestura, quae in legatione, quae in praetura, quae Romae, quae in Italia, quae in Achaia Asia Pamphyliaque peccarit, ea, quem ad modum locis temporibusque divisa sint, sic criminibus et oratione distinguere?Putasne te posse, id quod in huius modi reo maxime necessarium est, facere ut quae ille libidinose, quae nefarie, quae crudeliter fecerit, ea aeque acerba et indigna videantur esse his, qui audient atque illis visa sunt qui senserunt? (12, 38).

„Hát úgy gondolod, hogy képes vagy arra, hogy amiket C. Verres követként, amiket praetorként, amiket Rómában, amiket Itáliában, amiket Acháiában, Ázsiában, Pamphyliában elkövetett, vádbeszédedben is elkülönítsd, ahogyan azok helyszínekben és időszakokban elkülönültek? Hát úgy gondolod, képes vagy elérni azt, ami az efféle vádlott esetében a lehető legfontosabb, hogy tudniillik amiket ő kéjvágyból, amiket elvetemülten, amiket kegyetlenül elkövetett, azok ugyanolyan kegyetlennek és méltatlannak tűnjenek majd föl ezeknek a bíráknak, akik majd hallani fogják, mint azoknak tűntek föl, akik elszenvedték” (12, 38). Végül ha Caecilius minden tekintetben kiválóbb lenne is, mint ő, ti. Cicero, egy dolog miatt mégsem lehetne Verres vádlója. Miért? Mert Verres questora volt Sziciliában.

Sic enim a maioribus nostris accepimus, praetorem quaestori suo parentis loco esse oportere; nullam neque iustiorem neque graviorem causam necessitudinis posse reperiri quam coniunctionem sortis, quam provinciae, quam officii, quam publici muneris societatem (19, 61).
„Őseinktől ugyanis úgy tudjuk, hogy a praetornak a quaestora számára a szülő szerepét kell betöltenie; mert a bensőséges kapcsolatnak nem lehet sem jogosabb és súlyosabb oka annál, mint a sors köteléke, mint a hivatal, mint a kötelesség, mint az állami feladat közössége.”


Forrás:
Részletek Adamik Tamás - A törvényszéki beszéd az ókori Athénban és Rómában c. munkájából