logo

I December AD

Cicero - In C. Verrem Actio Prima

Cicero tehát Caelilius kiiktatásával megszerezte a vádló jogát. Elindult Szicíliába, hogy elvégezze az inventio feladatát: az anyaggyűjtést Verres ellen. Ötven napig nyomozott, hatalmas mennyiségű terhelő adatot gyűjtött a vádlott ellen. 70 tavaszán tért vissza Rómába.
Verres barátai azonban újabb időnyerő akcióba kezdtek: egy másik de repetundis pert indítottak ugyanannál a bíróságnál Achaia provincia volt kormányzója ellen. És ezt a pert Cicero pere elé tették azzal a szándékkal, hogy Cicero pere áttétessék a következő évre, 69-re. Az ismeretlen vádló elkezdte az anyaggyűjtést, amelyre 108 napot kért. Ennek befejeztével, megkezdte a pert, s ezzel Cicerónak három hónapi veszteséget okozott. Cicero erről így tesz említést a Verres elleni első perbeszédében:

Itaque cum ego diem inquirendi in Siciliam perexiguam postulavissem, invenit iste qui sibi in Achaiam biduo breviorem diem postularet; non ut is idem conficeret diligentia et industria sua quod ego meo labore et vigiliis consecutus sum; etenim ille Achaicus inquisitor ne Brundisium quidempervenit, ego Siciliam totam quinquaginta diebus sic obii ut omnium populorum privatorumque litteras iniuriasque cognoscerem: ut perspicuum cuivis esse posset hominem ab isto quaesitum esse, non qui reum suum adduceret, sed qui meum tempus obsideret (In Verr. act. 1, 2, 6).

„Így hát amikor én igen rövid időt kértem a szicíliai nyomozásra, ez az alak talált magának egy olyat, aki két nappal rövidebbet kért magának Achaiába; nem mintha ő ugyanazt elvégezte volna gondosságával és szorgalmával, amit én munkálkodásommal és virrasztásaimmal elvégeztem. Ő ugyanis, ez az achaiai nyomozó, még csak Brundisiumig sem jutott el; én viszont ötven nap alatt egész Szicíliát úgy bejártam, hogy minden nép és minden magánszemély dokumentumait és a rajtuk esett jogtalanságokat kivizsgáltam; így mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Verres azért alkalmazta ezt az embert, hogy ne a vádlott után nyomozzon, hanem hogy elvegye előlem az időt.”

Harmadik akciója Verresnek az volt, hogy megakadályozza Cicero pályázását az aedilisi tisztségre, a 69. évre, és ezt is azzal a céllal, hogy pere áttolódjék a 69. évre. Erre az évre ugyanis hűséges embereit, Q. Caecilius Metellust és Hortensiust, Verres védőjét választották consullá. Egy másik barátját, M. Caecilius Metellust pedig praetor urbanusszá és a quaestio de repetundis vezetőjévé jelölték. Verres barátja, Curio amikor megtudta, hogy Hortensius elnyerte a consulságot a 69. évre, előre gratulált Verresnek:

Videt ad ipsum fornicem Fabianum in turba Verrem; appellat hominem et ei voce maxima gratulatur; ipsi Hortensio, qui consul erat factus, propinquis necessariisque eius, qui tum aderant, verbum nullum facit; cum hoc consistit, hunc amplexatur, hunc iubet sine cura esse. „Renuntio” inquit „tibi te hodiernis comitiis esse absolutum” (In Verr. act. 1, 7, 19).

„Éppen Fabius diadalíve mellett pillantja meg Verrest a tömegben. Megszólítja emberünket, és hangosan gratulál neki. Magához Hortensiushoz, akit consullá választottak, rokonaihoz és barátaihoz, akik akkor szintén ott voltak, egy szót sem szól. Verresszel viszont megáll, megöleli, és biztatja, hogy vesse el gondjait: »Jelentem neked - mondja -, a mai népgyűlésen felmentettek téged.«”

A Verres elleni per az említett akadályoztatás miatt csak augusztus 5-én kezdődhetett el. De azt egy sor ünnep megszakíthatta: ludi votivi augusztus 15-én kezdődtek és 15 napig tartottak. Azután jöttek a ludi Romani, amelyek elhúzódtak szeptember közepéig. A ludi Victoriae lefoglalták október utolsó napjait; a ludi Plebei novemberből vett el több napot. Tehát Verresnek nagy esélye volt arra, hogy pere áthúzódik 69-re, amikor az ő emberei ülnek a legfontosabb hivatalokban. Cicero azonban mindezt átlátta, és mindenképpen még 70-ben akarta a pert befejezni, mert a per átvitele 69-re, vereségét jelenthette volna:

Ita defessa ac refrigerata accusatione rem integram ad M. Metellum praetorem esse venturam. Quem ego hominem, si eius fidei diffisus essem, iudicem non retinuissem; nunc tamen eo animo sum ut eo iudice quam praetore hanc rem transigi malim, et iurato suam quam iniurato aliorum tabellas committere (In Verr. act. 1, 10, 31).

„Ilyen módon ellankasztva és megbénítva a vádat, az ügy teljes egészében M. Metellus elé kerülne. Ehhez az emberhez mint a bíróság tagjához én nem ragaszkodnék, ha tisztességében nem bíznék. Ebben a helyzetben azonban úgy érzem, inkább akarnám ügyemet lefolytatni akkor, amikor ő bíró, mint amikor ő praetor. Mert inkább rábíznám saját szavazatát, mikor esküt tett, mint másokéit, amikor nem tett esküt.”

Cicero tehát szorult helyzetben volt, de kivágta magát. Felborította a peres eljárás hagyományos rendjét, amely szerint a vádló mond egy hosszú beszédet, majd a védő is mond válaszul egy hosszú beszédet. Utána tanácsadóik (subscriptores) is hosszasan nyilatkoznak. Amikor mindenki elmondja a saját beszédét, jönnek a tanúk és megteszik vallomásaikat, először a vádlóéi, majd a védőéi.
Mindegyik ügyvédnek meg volt engedve, hogy keresztkérdéseket tegyenek fel a tanúknak, végül vita (altercatio) is következett stb. Ez rengeteg időt igényelt volna, és az ügyet Verres áttolhatta volna a következő évre. Ehelyett Cicero szinte jegyzőkönyvszerűen ismerteti Verres cselvetéseit, s ezzel párhuzamosan blokkokban adagolja Verres zsarolásait és bűntetteit. Ezzel a technikával megakadályozta Verres védőjét, Hortensiust abban, hogy egy hosszú és hatékony védőbeszédet mondjon.
És végül még egy fontos szempontja volt. Végig sakkban tartotta a bírákat: nem hagyhatják magukat korrumpálni; már egész Róma, az egész birodalom fel van háborodva a korrupciók miatt. A népharag már el akarja söpörni a korrupciós bíróságokat. Kijelenti, hogy örök ellensége lesz a minden tönkretevő korrupciónak, s mindezt Verres védőjének, Hortensiusnak mondja:

Nunc vero, quoniam haec te omnis dominatio regnumque iudiciorum tanto opere delectat, et sunt homines quos libidinis infamiaeque suae neque pudeat neque taedeat, qui quasi de industria in odium offensionemque populi Romani irruere videantur, hoc me profiteor suscepisse magnum fortasse onus et mihi periculosum, verum tamen dignum in quo omnes nervos aetatis industriaeque meae contenderem. Quoniam totus ordo paucorum improbitate et audacia premitur et urgetur infamia iudiciorum, profiteor huic generi hominum me inimicum accusatorem, odiosum, assiduum, acerbum adversarium (12, 35-36).

„Most pedig, mivel téged olyannyira gyönyörködtet a bíróságoknak ez a teljes zsarnoksága és kényuralma, és vannak emberek, akik nem szégyellik és nem unják kicsapongásaikat és gyalázatukat, akik úgy tűnnek föl, hogy szinte szándékosan provokálják ki a római nép gyűlöletét és bosszúját, nyíltan kijelentem, hogy magamra vállaltam ezt a nagy és talán számomra veszélyes terhet, amely mégis méltó arra, hogy életem és szorgalmam minden idegével képviseljem.
Minthogy az egész szenátori rendre nyomást gyakorol kevesek gonoszága és vakmerősége, és a bíróságok rossz híre is szorongatja, nyíltan kijelentem, hogy ennek az emberfajtának, ártalmas vádlója, gyűlöletes, kitartó, kíméletlen ellenfele leszek.”

Cicero valószínűleg már az In Caecilium divinatióval megingatta Verres védőit és ráijesztett a bírákra. A Verres elleni prima actióval pedig lesöpörte a védelmet. Maga Verres kifizette a 40.000.000 sestertius bírságot, és önkéntes száműzetésbe vonult Massiliába.
Mivel az actio prima augusztusban zajlott, és egész birodalomból óriási tömegek özönlöttek részint az egyedülálló korrupciós botrány tárgyalására, részint a világhírű Hortensius és Cicero összecsapását megcsodálni, a korrupcióval számtalanszor megfenyegetett bíróság ellenállt Verres vesztegetési kísérleteinek.


Forrás:
Részletek Adamik Tamás - A törvényszéki beszéd az ókori Athénban és Rómában c. munkájából