logo

XV December AD

Az ajándékozás

Bár a rómaiak az ajándékozást nem nevezték kifejezetten szerződésnek, mégis ide sorolható. A jogtudósok szabatosan kimunkálták az ajándékozás ismérveit. Csak azt az ingyenes juttatást sorolták ide, amikor az ajándékozó vagyona ezzel csökkent, a megajándékozotté pedig növekedett. Tehát ajándék volt, ha valaki a rabszolgáját a barátjának adta, de nem tekintették ajándéknak azt, ha például szívességből elvégzett neki egy munkát, ezzel az ő vagyona nem csökkent.
Első tekintetre visszásnak tetszik, hogy a házastársak közötti ajándékozást a római jog tiltotta. De érthetővé válik ez a szabály is, ha nem apró alkalmi meglepetésekre, hanem ház, telek, rabszolgák ajándékozására gondolunk. A rómaiak attól tartottak, hogy a férj vagy a feleség - visszaélve a házastársi szeretettel és ragaszkodással - kifosztja hitvesét. Korunkban is formai előírásokkal nehezítik meg a házastársak közötti ajándékozást. Így a magyar jog szerint közjegyzői okirat szükséges hozzá. Az számít ajándéknak, amit minden jogi kényszer nélkül engednek át.
Papinianus D. 39. 5. 29. pr.


Az ajándékozás többféle. Van, aki azzal a szándékkal ajándékoz, hogy nyomban azé legyen, aki kapja, és hozzá többé semmi esetre vissza ne kerüljön, s ezt semmi más okból nem teszi, mint hogy bőkezűséget és jótékonyságot gyakoroljon. Ez a szó igazi értelmében vett ajándékozás. Van, aki úgy ajándékoz, hogy csak akkor legyen azé, aki kapja, amikor valami bekövetkezik: ez nem igazi ajándékozás, hanem csak feltételhez kötött ajándékozás. Hasonlóképpen, amikor valaki azzal a szándékkal ajándékoz, hogy az, aki kapja, azonnal tegyen meg valamit, ha pedig valami meglesz vagy nem lesz meg, azt akarja, hogy az ajándék hozzá kerüljön vissza. Ez sem igazi ajándékozás, hanem olyan, amely bizonyos feltétel bekövetkeztével felbomlik. Ilyen például a halál esetére szóló ajándékozás.
Iulianus D. 39. 5. 1. pr.


A szeret étből adott ajándékok, akár tisztességesek, akár nem, nincsenek tiltva. Tisztességesek az arra érdemes barátoknak adott ajándékok, vagy azok, amelyeket szükséges volt adni. Tisztességtelenek a prostituáltaknak adott ajándékok.
Ulpianus D. 39. 5. 5.


Más házában ingyen lakni ajándékozásnak minősül. Aki ott lakik, azt kapja ajándékba, hogy a lakásért nem fizet bért. Érvényes lehet ugyanis az ajándékozás testi tárgy ajándékozása nélkül is, mint például, ha az adósommal ajándékozás céljából úgy állapodom meg, hogy bizonyos idő letelte előtt nem követelem tőle a tartozását.
Ulpianus D. 39. 5. 9. pr.


Az ifjabb Aquilius Regulus így írt Nicostratus szónoknak: „Mivel atyámmal is mindig együtt voltál, és engem ékesszólásoddal és szorgalmaddal jobbá tettél, neked ajándékozom az emeletet, és megengedem neked, hogy abban lakjál, és azt használd." Regulus halála után Nicostratus a lakás miatt perbe keveredett, és mikor erről velem eszmecserét folytatott, azt mondtam, úgy védekezhetik, hogy nem puszta ajándékozás volt, hanem Regulus a tanítói szolgálatért valami díjazás formájában ellenszolgáltatást adott, és ezért a jövő időre szóló ajándékot nem lehet érvénytelennek tekinteni.
Papinianus D. 39. 5. 27.


Nálunk bevett szokás, hogy a férj és a feleség között az ajándékozások nem érvényesek. Bevett pedig azért, hogy az egymás iránti kölcsönös szeretet folytán mértéktelenek lévén, ne fosszák ki ajándékokkal egymást, az egymás iránti pazarlásra való hajlandóságuk következtében pedig ne csökkenjen az a törekvésük, hogy gyermekeiket minél jobban felneveljék. Sextus Cecilius még azt az okot is hozzáteszi: gyakran megtörténhetne, hogy a házasságok felbomlanának, ha nem ad ajándékot az, aki megteheti. És erre való tekintettel bekövetkezhetnék az, hogy a házasságok megvásárolhatókká válnak.
Ulpianus - Paulus D. 24. 1. 1. - 2.


Ez a megfontolás császárunk, Antoninus Augustus rendelkezéséből is kitűnik, mert így szólt: „Őseink a férj és a feleség között az ajándékozásokat megtiltották, csakis a lélekbeli szeretetet minősítvén tisztességesnek; vigyáztak a házastársak jó hírnevére is, hogy egyetértésük ne látsszék olyannak, amit pénzért hoztak létre, vagy hogy az ajándékozás a jobb házastársat szegénységbe ne vigye, a rosszabb pedig gazdagabbá ne legyen."
Lássuk, kik között tilosak az ajándékozások. Ha szokásaink és törvényeink szerint a házasság fennáll, az ajándékozás nem érvényes. De ha valami akadály útját állja annak, hogy házasság keletkezzék, az ajándékozás érvényes. Tehát, ha egy senator lánya a senatus határozata ellenére egy felszabadított szolgájával, vagy provinciából származó asszony azzal, aki ott szolgálatot teljesít, a szolgálati szabályok ellenére házasságra lép, az ajándékozás érvényes, mert ezek nem házasságok.
Mégsem szabad ezeket az ajándékozásokat jóváhagyni, mégpedig azért, hogy ne legyen a helyzetük jobb azoknak, akik vétkeztek. Az isten Severus császár Pontius Paulinus senator felszabadított rabszolganője esetében mégis ellenkezőleg határozott, mivel ott az együttélés nem házastársi érzelemből fakadt, hanem inkább ágyasság jellegű volt.
Ulpianus D. 24.1. 3. pr.-l.


Elfogadott nézet az, hogy az ágyasnak adott ajándékot nem lehet visszavonni. Még ha utóbb házasság jön is létre köztük, akkor sem lehet érvényteleníteni azt, ami korábban érvényes volt. Vajon a házasságot vizsgálva, figyelemmel kel! lenni arra, hogy a házastársak közötti megbecsülés és szeretet megvolt-e már akkor is, mielőtt azt megkötötték volna? Így válaszoltam: „Ezt mérlegelni kell, a házasságot ugyanis nem a házastársak közti szerződés hozza létre."
Papinianus D. 39. 5. 31. p.


Családhoz tartozó fiú nem ajándékozhat, még akkor sem, ha külön kezelt vagyonával szabadon rendelkezhetik. Ezt ugyanis nem azért engedik meg neki, hogy azt elpazarolja. Mi van tehát akkor, ha a jognak megfelelő meggondolásból ajándékoz: vajon vélekedhetünk úgy, hogy az ajándékozásnak helye van? Válaszunk igenlő. Ugyanígy vélekedünk akkor is, ha valaki a családhoz tartozó fiúnak megengedte külön kezelt vagyonával való szabad intézkedését, ha ehhez határozottan hozzátette: megengedte neki, hogy ajándékozzon. Nem vitatható, hogy ebben az esetben is ajándékozhat. Néha a személy rangjából és helyzetéből is lehet erre következtetni. Tételezzük fel, hogy a fiú senator vagy más hasonló rangot visel. Ilyenkor elképzelhető, hogy az apa megengedte az ajándékozást is.
Ulpianus D. 39. 5. 7. pr.-3.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa