logo

XII December AD

A megbízás

A római jogban sokáig nem járt fizetség azért, ha valaki elvállalta, hogy más érdekében elintézzen valamit: ellássa a perbeli képviseletét, megvásároljon számára egy házat. A római társadalom ugyanis annyira át- meg átszövődött a személyes kapcsolatokkal és függőségekkel, hogy rendszerint olyan félszabad vagy függő helyzetben levő emberek intézték megbízás alapján mások ügyeit, akiknek ez jogi vagy legalábbis erkölcsi kötelességük volt. Csak a császárkorban ismerték el, hogy ezért a többnyire szellemi jellegű fáradozásért is jár fizetség. Alighanem az ügyvédek szorgalmazhatták legbuzgóbban a megbízás honorálását.
A megbízás, ha nem ingyenes, akkor semmis. Ugyanis az erkölcsi kötelességből és barátságból ered, tehát természetétől idegen az, hogy óra legyen - ha pedig pénz kerül szóba, akkor mór inkább bérletről beszélhetünk.
Paulus D. 17.1.1. 4.


Megbízás akkor jön létre közöttünk, ha vagy csak az én érdekemben, vagy csak más érdekében, továbbá az én és más érdekében, vagy akár az én és a te, tehát közös érdekünkben, illetve a te és a más, azaz közös érdeketekben bízlak meg. Hiszen ha téged csupán a te érdekedben bíználak meg, a megbízás teljesen fölösleges, ennélfogva ebből kötelezettség nem származik. Kizárólag az én érdekemben jön létre a megbízás, például abban az esetben, ha megbízlak téged, hogy járj el ügyeimben, vagy vásárolj nekem egy telket, vagy érettem vállalj kezességet. Csupán más érdeke az az eset, ha megbízlak téged, hogy intézd Titius ügyeit, vagy vásárolj neki telket vagy érette kezeskedj.
Az én és más érdeke, tehát közös érdek az, ha például megbízlak a magam és Titius ügyeinek intézésével, vagy nekem és Titiusnak történő telekvásárlással, illetve érettem és Titiusért való kezességvállalással. A te és az én érdekem az, ha például azzal bízlak meg, hogy hitelezz kamatra annak, aki kölcsönt adott vagyonomra.
A te és a más érdeke az, ha például megbízlak téged, hogy Titiusnak hitelezz kamatra, mert ha azzal bíználak meg, hogy kamat nélkül hitelezz, akkor a megbízás csupán a más érdekében jönne létre. Viszont a te érdekedben jön létre a megbízás, ha azzal bízlak meg, hogy pénzedet inkább fordítsd ingatlan vásárlására, mintsem hogy kamatra kölcsönadd, vagy ellenkezőleg, inkább kölcsönökre, mint telekvásárlásra fordítsd. Az effajta megbízás inkább jó tanács, mint megbízás, és ennélfogva nem is eredményez lekötöttséget, mivel a jó tanács senkit sem kötelezhet, még akkor sem, ha nem használ annak, akinek adták, mivel hogy mindenki szabadon ítélheti meg, hogy hasznos-e neki, javára válik-e a jó tanács.
Gaius D. 17.1. 2.


Ha valaki megbízott engem azzal, hogy saját ügyemben járjak el, és eljárok, akkor felvetődik a kérdés: lehetséges-e megbízás alapján pert indítani. Celsus erre válaszként összefoglaló munkájának hetedik fejezetében azt hozza fel, hogy az esetben, amikor Aurelius Quietus - mint mesélik - megbízást adott a nála vendégeskedő orvosnak, hogy az ravennai kertjében, ahová évente visszavonult pihenni, labdapályát, fűtőberendezést, valamint bizonyos egészségügyi beruházásokat végezzen, akkor annak levonásával, amennyivel az építmények értékesebbé lettek, a többletberuházások költségeit a megbízás keresetével perelni lehet.
Ulpianus D. 17. 1. 16.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa