logo

XII December AD

A kölcsön

Bár a kölcsön az adásvétel mellett a leggyakoribb és a legfontosabb szerződés, mégis aránylag kevés szemelvényt vettünk fel a bemutatására. Ennek a tartózkodásnak az a magyarázata, hogy a kölcsönből adódó jogesetek, jogviták aránylag ritkán tartalmaznak olyan színes elemeket, amelyek a puszta jogi érdekességen kívül az akkori életről is tanúskodnának. Sőt, az idevágó [188] szövegek nemegyszer meglehetősen szárazak. Természetesen olyanokat igyekeztünk kiválogatni, amelyek nem ezek közé tartoznak.
A dolog átadásával jön létre az ügylet, például a kölcsön esetében. A kölcsönnyújtásnak az a jellemzője, hogy tárgyai csak olyan dolgok lehetnek, melyek súly, szám vagy mérték szerint meghatározhatók, amilyen a vert pénz, a bor, az olaj, a gabona, a rézérc, az ezüst és az arany. E dolgokat megszámlálva, megmérve vagy lemérve azzal a céllal adjuk át, hogy e dolgok a kölcsönvevőé legyenek, és hogy majdan nekünk ne ugyanazt, hanem ugyanolyan fajtájú, másik dolgot adjon vissza.
Gai. Inst. 3. 90.


Ha kölcsönöztünk, bár nem kötöttük is ki azt, hogy azonos minőségű lesz majd, amit a kölcsönvevő visszaad, az adós ugyanabból a dologfajtából silányabbat mégsem adhat vissza: pl. nem adhat újbort óbor helyett, mert ez magához a szerződés lényegéhez tartozik, tehát eleve kikötöttnek tekintendő, hogy ugyanabból a dologból ugyanolyan minőségűt kell visszaadni, mint amilyent kaptunk volt.
Pomponius D. 12. 1. 3.


Megkértél, hogy hitelezzek pénzt neked. Mivel pénzem nem volt, aranycsészét, illetve aranytömböt adtam, azzal, hogy add el, és használd fel az érte kapott pénzt. Ha eladod ezeket, úgy vélem, a pénz kölcsönnek tekintendő. Ha ugyanis a csészét vagy az aranytömböt — bár nem voltál, gondatlanul hanyag - elvesztetted volna még eladás előtt, az a kérdés merül fel, hogy melyikünk a károsult.
Az én véleményem szerint Nervának a megkülönböztetése igen helyes, és nagy fontossága van annak, vajon eladásra szántam-e az arany csészét vagy aranytömböt. S ha egyszer eladásra szántam, az én károm az, hogy elveszett, éppúgy mintha másnak adtam volna át, hogy adja el. Ezzel szemben, ha nem az volt a szándékom, hogy a magam javára túladjak a dolgomon, hanem az eladás oka az volt, hogy te használd az eladásiból befolyó pénzt, akkor a te károd az, hogy elveszett, különösen abban az esetben, ha kamat nélkül kölcsönöztem.
Ulpianus D. 12. 1. 11. pr.


Egyesek úgy vélekedtek, hogy azt, aki tízet követel, nem lehet arra kényszeríteni, hogy fogadjon el ötöt, és járjon a többi után, sem annak, aki egy telket a sajátjának mond, annak részét perelnie, noha mindkét esetben emberségesen jár el az a praetor, aki a felperest arra kényszeríti, hogy a felajánlottat azért fogadja el, hiszen feladata a perek csökkentése is.
Iulianus D. 12.1. 21.



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa