logo

XII December AD

A haszonkölcsön

A mindennapi beszédben nem teszünk különbséget a kölcsön és a haszonkölcsön között; mindkettőt kölcsönnek nevezzük. A könyvet, a kabátot "kölcsönadjuk" barátunknak, holott ilyenkor haszonkölcsön jött létre. Kölcsönbe pénzt szokás adni, és ilyenkor az adós nem ugyanazokat a pénzdarabokat, bankjegyeket köteles visszaadni, amelyeket kapott - máskülönben nem sok értelme lenne a kölcsönnek -, hanem ugyanolyan „mennyiségű" pénzt. Ugyanez történik akkor, amikor a szomszédasszonynak zsírt vagy sót kölcsönzünk. A haszonkölcsönnél ellenben ugyanazt a dolgot kell visszaadni, amelyet egy időre szívességből használatra adunk.
A kölcsön és a haszonkölcsön világos elhatárolása a római jogászok műve. A haszonkölcsön, ha hihetünk forrásainknak, meglehetősen gyakori szerződés lehetett Rómában. Itt mindössze néhány szöveggel szemléltetjük. Akinek továbbá egy dolgot használatra, azaz haszonkölcsönbe adnak, az az átadás ténye miatt kötelezi el magát, és haszonkölcsön címén perelhető. Ez azonban nagyon is különbözik attól, aki kölcsön kapott valamit; a dolgot ugyanis nem úgy adják neki, hogy az övé legyen, s ezért magát a dolgot lesz köteles visszaadni ... Haszonkölcsönbe adottnak pedig helyesen csak akkor tekintjük a dolgot, ha bér fizetése vagy kikötése nélkül kaptad azt használatra. Ha bért is kikötöttek, akkor a dolog használatát bérletnek kell tekinteni: a haszonkölcsönnek ugyanis ingyenesnek kell lennie.
Inst. 3.14. 2.


Ha haszonkölcsönbe adok neked egy lovat, azzal, hogy azt meghatározott útra veheted igénybe, s a ló anélkül, hogy hibás volnál, az úton legyengül, nem felelsz a haszonkölcsön alapján. Én voltam ugyanis hibás, hogy a lovat olyan hosszú útra adtam haszonkölcsönbe, amelynek fáradságát nem volt képes elviselni.
Pomponius D. 13. 6. 23.


Ha rabszolgám a dolgomat haszonkölcsönbe adja neked, miközben tudod, hogy nem akarom, hogy az nálad haszon- kölcsönben legyen, a haszonkölcsön és a lopás büntetésre menő keresetével, továbbá a lopás kártérítésre menő keresetével lehet perelni.
Ulpianus D. 13. 6.14.


Megkértél, hogy adjam kölcsön a rabszolgámat egy tállal. Ha a rabszolga nálad elveszíti a tálat, akkor Cartilius szerint tiéd a felelősség, mert úgy kell venni, hogy a tálat is haszonkölcsönbe adtam. Ha viszont a rabszolga megszökik a tállal, nem felel az, aki haszonkölcsönbe kapta, kivéve ha a szökés körül gondatlanság terheli.
Ulpianus D. 13. 6. 5. 13.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa