logo

X December AD

A bérlet

A római jogban a bérleti szerződés a mainál jóval szélesebb területre terjedt ki. A modem jogász egy dolognak ellenszolgáltatásért történt használatba adását nevezi bérletnek, a rómaiak viszont idesorolták a szabad emberek bérmunkáját is - a mai munkaszerződést -, továbbá az olyan megállapodásokat, amikor valaki egy bizonyos teljesítmény, egy bizonyos termék szolgáltatására vállalkozott pénz ellenében. Ezt ma vállalkozói szerződésnek nevezzük.
A kiválogatott szövegek a bérlet mindhárom fajtáját szemléltetik. Akárcsak az adásvételnél, itt is a szerződés tárgyai szerint csoportosítottuk a szemelvényeket. Találkozunk ingatlan bérbeadásával, néhány - mai ember számára is tanulságos - ház vagy lakásbérleti üggyel, fürdő bérbeadásával, bérmunkával. A vállalkozói szerződés köréből a legérdekesebbeket: az építkezési és a hajófuvarozási eseteket válogattuk ki. A bérlet, minthogy a természetjogon alapul, és a ius gentium-on nem előírt szavak használatával, hanem, mint az adásvétel, akaratmegegyezéssel jön létre.
Paulus D. 19. 2.1.


A bérlet igen közel áll az adásvételhez, és ugyanolyan szabályok szerint jön létre. Mert amiként az adásvételt akkor kötik meg, ha az árban megállapodtak, ugyanúgy a bérletet is akkor tekintik megkötöttnek, ha a bérben megállapodtak. Olyan nagy hasonlóság van az adásvétel és a bérlet között, hogy némelykor kérdésessé válik, vajon adásvételről vagy bérletről van-e szó? Mint például, ha egy aranyművessel megállapodom, hogy a saját aranyából nekem meghatározott súlyú és alakú gyűrűt készítsen, és ezért - mondjuk - háromszázat kapott, ez vajon adásvétel vagy bérlet-e? Az a döntés, hogy egy szerződés keletkezett, és ez inkább adásvételi. Hogyha az aranyat én adom, és bért állapítunk meg a munkáért, nem kétséges, hogy bérlet jött létre.
Gaius D. 19. 2. 2. pr.-l.


Ha egy telket tízért adtam bérbe, te pedig úgy véled, hogy ötért bérelted ki, nem jött létre szerződés. Ha viszont úgy vélem, hogy kevesebbért adtam bérbe, te pedig úgy hiszed, többért bérelted, akkor a bérlet nem terjed többre annál, mint amit én gondoltam.
Pomponius D. 19. 2. 52.


Ha a vihar ereje kárt okoz, vizsgáljuk meg, vajon tartozik-e a bérbeadó a bérlőnek valamit nyújtani. Servius szerint a bérbeadó a bérlővel szemben helytállani tartozik minden eseményért, amelynek ellenállani nem lehet (vis major). így a vízáradásért, a varjak, a seregélyek pusztításáért, vagy ha más hasonló történik, vagy az ellenséges betörésért. Ha azonban a hibák magából a dologból erednek, azok a bérlőt terhelik, így, ha a bor megecetesedik, a vetések a férgektől, gyomoktól tönkremennek. De nem a bérlő kára, ha földcsuszamlás történik és minden gyümölcs odavész.
Az elveszett magvak kárán felül ilyenkor nem kényszeríthető arra, hogy még a föld béréért is helyt álljon. Ha pedig a szárazság az olajfa gyümölcsét tönkreteszi, vagy az a nap szokatlan heve miatt következik be, a kár a tulajdonosé lesz. Ha viszont semmi szokatlan nem történt, a kár a bérlőé. Ugyanez áll akkor is, ha átvonuló hadsereg valamit fegyelmezetlenségből magával visz. De ha földrengés következtében úgy besüpped a föld, hogy semmivé lesz, a kár a tulajdonosra hárul, mert neki a földet szolgáltatnia kell, hogy gyümölcsöztethessék azt.
Ulpianus D. 19. 2. 15. 2.


Azzal a kikötéssel adtam bérbe a földet, hogy másnak szabad azt bérbe adnom, ha nem a szerződés szerint művelik, és amennyivel kevesebbért adom bérbe, azt nekem meg kell téríteni. Arról viszont nem szólt a megállapodás, hogyha többért adom bérbe, azt neked adom. Mivel a földet senki sem művelte, ugyanazt többért adtam bérbe. Kérdem, vajon a többletet tartozom-e kiadni. A válasz ez: ilyen kötelezettségvállalás esetén azt kell legfőképpen tekintetbe venni, mi volt a két fél megállapodása; úgy tetszik, hallgatólag abban állapodtak meg, hogy nem kell semmit sem megtéríteni, ha a földet nagyobb pénzért adták bérbe, vagyis, hogy ezt a kikötést csakis a bérbeadó érdekében vették be.
Iavolenus D. 19. 2. 51. pr.


Ha a lakók valamivel kevésbé kényelmesen használják az emeleti lakás egyik részét, nem kell mindjárt a bérből levonni. A lakó ugyanis abban a helyzetben van, hogy a kényelmetlenségnek valami kis részét viselnie kell, ha az olyan váratlanul adódik elő, ami miatt a tulajdonosnak valamit le kell bontania. Nem annyira azonban, hogy az emeletnek arról a részéről, amelynek nagyobb darabjára a lakónak használati joga van, a tulajdonos a tetőt eltávolítsa.
Alfenus D. 19. 2. 27. pr.


Valaki harmincért házat bérelt, s az egyes emeleteket úgy adta bérbe, hogy az összesből negyven gyűljön össze. A ház tulajdonosa, mivel az épületet megrongálódottnak mondta, lebontotta. Az volt a kérdés, mennyinek kell venni a perértéket, ha az, aki az egészet bérelte, bérlői minőségben perel.
A felelet az, hogy ha a megrongált épületet szükséges volt lebontani, a perértéket abból kell kiszámítani, amennyiért a háztulajdonos bérbeadta, annak az arányos résznek a levonásával, amely idő alatt bédők nem lakhattak ott. Ha viszont nem volt szükség a lebontásra, hanem azt a tulajdonos csak azért tette, mert jobb házat akart építeni, annyit kell a bérlő javára megítélni, amennyi kára keletkezett abból, hogy a lakók elköltöztek.
Alfenus D. 19. 2. 30. pr.


Valaki a városban évi húsz pénzért fürdő üzemben tartására vállalkozott, és kikötötte, hogy a fűtőkályha, a csövek és más hasonlók helyreállítására száz pénzt fizessenek neki. A vállalkozó a száz pénzt követelte. Az a véleményem, hogy ez akkor jár neki, ha biztosítékot ad arról, hogy a pénzt azoknak a dolgoknak a helyreállítására fordítja.
Labeo D. 19. 2. 58. 2.


Egyik másoló a munkaerejét bérbe adta, majd az, aki bérbe vette, meghalt. A másoló kérelmére Antoninus császár az isteni Severusszal együtt leiratában a következőket mondta: „Mivel azt adod elő, hogy nem rajtad állt, hogy Antonius Aquila részére az elvállalt munkát teljesítsed, ha ugyanabban az évben bért mástól nem kaptál, méltányos, hogy megkapd a járandóságodat."
Ulpianus D. 19. 2. 19. 9.


Ha a házépítést úgy adom ki a vállalkozónak, hogy az utóbbi mindent a saját költségén végezzen, és reám csak a tulajdont ruházza át, mégis bérletről van szó, mert a mesterember a saját munkáját, azaz az elkészítés kötelezettségét adja bérbe.
Paulus D. 19. 2. 22.2.


Marcius vállalta, hogy Flaccusnak házat épít. Azután, hogy a munka egy része elkészült, az épület földrengés következtében összedőlt. Massurius Sabinus szerint, ha ezt természeti erő okozta, amilyen a földrengés, a kár Flaccust terheli.
Iavolenus D. 19. 2. 59.


Ha a hajós rakomány szállítását vállalta Minturnae-ba, és mivel a Liris-folyón a hajó oda nem juthatott, az árut más hajóra rakta, és ez a hajó a folyó torkolatánál elpusztult, felelős-e az első hajós? Labeo azt mondja, nem felelős, ha gondatlanság nem terheli. Különben, ha a tulajdonos akarata ellenére járt el, vagy akár az időjárás, akár a hajó kevésbé alkalmas volta miatt nem kellett volna így eljárnia, akkor a bérlet alapján kell perelni.
Ulpianus D. 19. 2.13.1.


Ha a kapitány a hajót kormányos nélkül a folyóra bocsátja, és vihar keletkezvén, azt irányítani nem tudja, és a hajó elpusztul, a hajó utasainak ellene a bérleti szerződés alapján perlési lehetőségük van.
Ulpianus D. 19. 2. 13. 2.


Ha valaki elvállalta, hogy hajóján nőt fuvaroz, majd a hajón gyermek születik, úgy kell megítélni, hogy a gyermekért semmi sem jár, mivel annak a fuvarozása nem nagy teljesítmény, és nem veszi igénybe mindazt, ami a hajó utasainak a használatára szolgál.
Ulpianus D. 19. 2. 19. 7.


A rhodoszi (hajózási) törvény kimondja, hogy ha a hajó megkönnyítése érdekében az áruk egy részét kidobták, a kár, valamennyiük érdekében adódott, valamennyiük hozzájárulásával térüljön meg.
Paulus D. 14. 2.1.


Ha a megrakott hajó könnyítése végett, minthogy terhével a folyóba vagy a kikötőbe befutni nem tudott, bizonyos árukat csónakba raktak át, hogy akár a folyón kívül, akár magánál a torkolatnál vagy a kikötőnél ne legyenek veszélyben, és ez a csónak elsüllyedt, arányosan kell megosztani a kárt azok között, akiknek a hajóban sértetlen maradt az árujuk, és azok között, akik árujukat a csónakban elvesztették, éppen úgy, mintha az árut a hajóból kidobták volna.
Jogi szakvéleményének második fejezetében Sabinus is ezt tartja helyesnek. Ezzel szemben, ha a csónak az áruk egy részével sértetlenül megmarad, a hajó pedig elpusztul, a megosztásnál nem kell számításba venni azokat az árukat, amelyek a hajóban vesztek el, mivel az áru kidobása egy épségben maradt hajó esetében vehető figyelembe.
De ha a hajó, amely a viharban csak az egyik kereskedő áruinak a kidobása révén könnyebbedett meg, más helyen elsüllyedt, és néhány kereskedő áruit bér ellenében búvárok halászták ki, Sabinus véleményével egyezően annak, akinek áruit a hajózás alatt a hajó terhelésének csökkentése miatt vetették ki, részesülnie kell azokéból, akik a magukét utóbb búvárok révén tartották meg. Azoknak viszont, akik áruikat így tartották meg, nem kell részt venniük annak a kárában, aki a hajóút során dobatta ki áruit, de azokból a búvárok valamit kihalásztak. Azoknak az áruit ugyanis nem lehet úgy tekinteni, hogy kidobásuk a hajó megóvása végett történt.
Callistratus D. 14. 2. 4. pr.-l.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa