logo

XXII Aprilis AD

A rabszolgákkal szembeni kegyetlenkedés törvényi szabályozása a császárkorban.

Digesta 1, 6, 2.

Abban az esetben, ha rabszolgáival az uruk kegyetlenkedik, vagy szemérmetlenségre, illetve rút erkölcstelenségre kényszeríti őket, a helytartó feladatát az a rendelkezés szabja meg, melyet az isteni Pius (értsd: Antoninus Pius) adott Aelius Marcianusnak, Baetica proconsulának.

Ez a rendelkezés a következőképp szól:
”Az urak rabszolgáik feletti joghatóságának csorbítatlannak kell ugyan lennie, és senkit e jogától megfosztani nem szabad; ugyanakkor azonban a rabszolgatartók érdeke kívánja meg azt, hogy kegyetlenkedés, éheztetés vagy tűrhetetlen igazságtalanság esetén ne tagadják meg az orvoslást azoktól, akik jogosan élnek panasszal. Ezért vizsgáld meg azok panaszát, akik Iulius Sabinus rabszolgái közül szobromnál kerestek menedéket, és ha beigazolódik, hogy a jogosnál keményebben bántak velük, vagy hogy gyalázatos igazságtalanságot szenvedtek, akkor adasd el őket, azzal a megszorítás­sal, hogy uruk joghatóságába vissza ne kerülhessenek. Aki pedig kijátssza rendelete­met, tudja meg, hogy mint vétkes ellen, keményen eljárok.”

Az isteni Hadrianus is ötévi száműzéssel sújtott egy Umbricia nevű asszonyt, mert rabszolgáit semmiségekért is a legkegyetlenebb módon büntette.





.