logo

XXII Aprilis AD

A rabszolgák stipulatiójáról.

A rabszolgának ura személyéből folyólag van joga stipulálni. A hagyaték is legtöbb viszonylatban az elhunyt személyét helyettesíti; úgy, hogy amit a hagyatékhoz tartozó rabszolga az örökség elfogadása előtt stipulatio útján ígértet magának, azt a hagyaték számára szerzi, s ezáltal a leendő örökös számára is. Akár urának, akár magamagának, akár rabszolgatársának, akár pedig személy nélkül stipulál is a rabszolga, urának szerez.

Ugyanez áll a gyermekekre is, amíg atyjuk hatalmában vannak, azokra az esetekre, melyekben atyjuknak szereznek. Amikor azonban valami cselekedet a stipulatio tárgya, akkor az csupán a stipuláló személyére érvényes, például amikor a rabszolga köti ki stipulatióval, hogy átjárási vagy hajtási szolgalmat gyakorolhasson, akkor csupán őt magát nem szabad ebben megakadályozni, de nem egyszersmind az urát is.

Közös rabszolga stipulatiójával mindegyik tulajdonosának tulajdonrésze arányában szerez, hacsak azok közül nem egynek a parancsából, vagy név szerint egyikük részére stipulált; ilyenkor csak ennek az egynek szerez. Amit a közös rabszolga stipulált, ha urai közül egyik számára nem szerezheti meg, akkor egészben a másiknak szerzi, pld. ha az a dolog melynek szolgáltatására stipulált, az egyik urának tulajdona.




Forrás:
Justinianus császár Institutiói
Fordította: Ifj. Mészőly Gedeon
Budapest 1939
Egyetemi Könyvkereskedés