logo

VIII Sextilis AD

Összegzés (Ármeghatározás a római adásvételnél)

Összegzésként megállapítható, hogy a klasszikus római jog a szerződő partnerek kontraktuális akaratát tiszteletben tartva ugyan nem avatkozott be direkt módon a pretium meghatározásának folyamatába, azonban az alkufolyamat szabályozott keretek között tartásával egyben magakadályozta annak parttalanná válását is.
Már a határozott és valóságos ár követelményét rögzítő előírások is e célt szolgálták, de a kellékszavatosság hosszú évszázadok alatt kialakult szabályaitól kezdve az ediliszi ediktumokon és a bírói ármérséklés lehetőségén át egészen a bona fidesig számos tényező bizonyítja, hogy a római jog annak ellenére, hogy nem követelte meg a vételár és az áru objektív értéke közti teljes ekvivalenciát, már a laesio enormis tételének bevezetése előtt is figyelmet fordított a pretium igazságosságára.

Az ármeghatározás joghatásainak vizsgálata pedig igazolta, hogy a vételárral szembeni előírások nem csupán a szerződő partnerek kölcsönös ügyeskedéseit tartották mederben, hanem az egész szerződés dogmatikai fordulópontját jelentő veszélyátszállásra is hatással vannak.


Forrás:
Jusztinger János: Ármeghatározás a római adásvételnél
Debreceni Jogi Műhely, 2008. évi (V. évfolyam) 1. szám, Különszám (2008. január)