logo

VIII Sextilis AD

Bevezetés (Ármeghatározás a római adásvételnél)

A tanulmány a római adásvétel egyik lényeges alkatrésze, a vételár (pretium) megállapítására irányuló alkufolyamat jogi kereteit kívánja bemutatni. A szerződő partnerek megegyezése ugyanis egy olyan hosszú folyamat eredménye, amely során mind az eladó mind a vevő igyekszik a maga érdekét érvényesítve a számára legkedvezőbb pretiumot kialkudni: erre a kölcsönös ügyeskedésektől, a másik fél „rászedésétől” sem mentes alkufolyamatra a római jognak is választ kellett adnia.
Az ókori Rómában jelentős szerepet adva a bona fides eszméjéből levont általános elveknek a klasszikus korra sikerült egy olyan rugalmas, a mindennapi ügyletkötés, a vételár megállapítása tekintetében fennálló szerződési szabadság és a forgalombiztonság igényeinek is eleget tevő jogi mechanizmust kialakítani, amely későbbi korok felé is iránymutató.

Látnunk kell azonban azt is, hogy a pretium mint lényeges alkatrész jelentősége a vételi ügylet szempontjából több annál, mintsem csupán az áru ellenértékeként aposztrofáljuk. A vételár meghatározása nemcsak az áru ellenértékének rögzítését jelenti, hanem dogmatikai fordulópontját is adja a contractusnak. Az ár képzés korlátait jelentő előírások és az ár-érték viszony elemzésén túl így a vételár meghatározásának jogkövetkezményeit, a veszélyátszállás és az adásvétel perfektuálódásának a kérdéskörét is szükséges vizsgálni.



Forrás:
Jusztinger János: Ármeghatározás a római adásvételnél
Debreceni Jogi Műhely, 2008. évi (V. évfolyam) 1. szám, Különszám (2008. január)