logo

XXII Aprilis AD

A bírtok.

Az ifjabb Nerva szerint a dolgok tulajdona is a tényleges birtokból származik, és nyoma olyan dolgokban maradt fenn, amelyeket a földön, a tengeren és a levegőben lehet megragadni. Ezek a dolgok ugyanis tüstént azoké lesznek, akik a birtokot megszerzik. Továbbá a háborúban zsákmányolt dolog, a tengerben újonnan keletkezett sziget, valamint a parton fellelt színes kövek, gyöngyök és drágakövek azé lesznek, aki elsőnek azok birtokába jut.
Paulus D. 41. 2.1.1.


Semmi közös nincs a tulajdon és a birtok között, ezért az „úgy birtokoljatok" kezdetű interdictum nem tagadható meg attól, aki a dolgot tulajdonosként perli. Az ugyanis, hogy a dolog tulajdonára igényt tart, nem jelenti azt, hogy a birtokról lemond.
Ulpianus D. 41. 2.12. 1.


Birtokolni pedig a testi dolgokat lehet. A birtokot testileg és szándékkal szerezzük meg: csupán magával a szándékkal vagy csak testileg megszerzése nem lehetséges. Amit pedig arról mondottunk, hogy a birtokot testileg és szándékkal kell megszereznünk, nem úgy kell érteni, hogy az, aki a telek birtokába akar jutni, minden rögöt körbejárjon. Elegendő az is, ha a kérdéses telek valamely részére rálép, miközben az a szándéka, és úgy is gondolkodik, hogy a teljes földterületet egészen a határig birtokolja. A dolog határozatlan részét senki sem birtokolja.
Paulus D. 41. 2. 3. pr.-2.


Birtokolunk egyébként saját szándékunkkal, és más testével is. Nem mond ellent ennek az sem, hogy bizonyos dolgok úgy is lehetnek birtokunkban, hogy arról nem tudunk. Ilyen módon birtokoljuk azt, amit a rabszolgák a különvagyonuk körében szereztek. Elfogadott ugyanis az, hogy azok dolgai szándékkal is, meg testileg is a birtokunkban vannak.
Az ifjabb Nerva szerint az ingókat, a rabszolga kivételével, addig birtokoljuk, ameddig azok őrizetünkben vannak, tehát addig, amíg birtokolni akarunk, és módunk van a dolog tényleges birtokába jutni. Mihelyt ugyanis a barom elkóborol, vagy az edény úgy kallódik el, hogy nem találják meg, birtoklásunk rögtön megszakad, bár más sem birtokol. Egészen más a helyzet akkor, ha a dolog őrizetünkben van, de nem találjuk. Ez a dolog ugyanis megvan, csupán alapos keresésre volna szükség. Birtokoljuk továbbá a vadaskertekbe zárt vadakat és a halastavakban összegyűjtött halakat.
Nincsenek azonban birtokunkban a tavakban levő halak vagy a körülkerített erdőkben kóborló vadállatok, mivel ezek megmaradnak természetes szabadságukban: mert különben el kellene fogadni azt, hogy az, aki egy erdőt vásárolt, az abban levő valamennyi vadat birtokolja, holott ez a felfogás hamis. A madarak közül azokat birtokoljuk, amelyeket bezárva tartunk, vagy amelyeket megszelídítettünk, amennyiben azok felügyeletünk alatt vannak. Helyesen vélik egyesek, hogy birtokunkban vannak azok a galambok is, amelyek épületeinkről szállnak fel, továbbá azok a méhek, amelyek kaptárainkból repülnek ki, és szokás szerint visszatérnek. Labeo és az ifjabb Nerva azt tanították, hogy nem birtokolunk tovább olyan helyet, amilyent a folyó vagy a tenger elárasztott.
Paulus D. 41. 2. 3.12-17.


Ha azt a dolgot, amit birtokolunk, úgy veszítjük el, hogy hollétéről nem tudunk, birtoklásunk megszűnik.
Pomponius D. 41. 2. 25. pr.


Pomponius veti fel, hogy ha egy hajótörés során a kövek a Tiberisbe merültek, majd később azokat kiemelték, az elmerülés ideje alatt változatlanul tulajdonomban voltak- e. Úgy vélem, hogy a tulajdont megtartottam, a birtokot azonban nem. Az eset eltér a szökött rabszolgáétól: a szökött rabszolgát ugyanis azért tekintjük úgy, mintha általunk birtokolna, nehogy ő maga megfosszon minket a birtoklásától, a kövekkel azonban más a helyzet.
Ulpianus D. 41. 2. 13. pr.


Így szól a praetor: „megtiltom erőszak alkalmazását arra nézve, hogy a szóban forgó épületeket ne úgy birtokoljátok, ahogy most, feltéve, hogy egyik a másiktól nem erőszakkal, nem alattomban, nem szívességi használatként szerezte a birtokot. A csatornák vonatkozásában ezt az interdictumot nem adom meg. ... " Ezt a fajta interdictumot (parancsot) a praetor által a telek birtokában erősebbnek tekintett birtokos érdekében adták ki, és jellegében a birtok megtartására irányuló tiltó interdictum. Az interdictum kibocsájtásának oka az volt, hogy a birtokot a tulajdontól el kell választani, ugyanis megtörténhet, hogy az egyik birtokos és nem tulajdonos, a másik pedig tulajdonos, de nem birtokos. Lehetséges azonban az is, hogy a birtokos egyben tulajdonos is.
Ulpianus D. 43. 17. 1. pr.-2.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa