logo

XXII Aprilis AD

Népgyűlési törvények

Törvény, az, amit az egész nép hoz létre és parancsol meg. Néphatározat, amit a plebs hoz létre és parancsol meg. A plebs az egész néptől annyiban különbözik, hogy a nép fogalmán az összes polgárok értendők, ide számítják a patríciusokat is. A plebs megjelölésen a patríciusokon kívül az összes többi polgárokat értjük.
Hajdan ugyan a patríciusok azt tartották, hogy őket a plebs határozatai nem kötelezik, minthogy azokat hozzájárulásuk nélkül hozták. Később azonban a Hortensius-féle törvény elrendelte, hogy a plebs határozatai az egész népre kötelezőek legyenek: így azután a törvényekkel egyenlő hatályuk van.
Gai. Inst. 1. 3.


A Silius-féle törvény a hatósági mértékekről


Azon hatósági mértékek közül, amelyekkel ez idő szerint a nép élni szokott, a jóhiszemű egyenlőségek úgy állapíthatók meg, hogy a bor amforája 80 súlyegység legyen, a bor congiusa 10 súlyegység, 6 hatod legyen 1 congius bor, 48 hatod legyen egy amfora bor, 1 hatod legyen egyenlő 1 fonttal, 16 font legyen a vékában.
Ha valamely hatóság ennek ellenére rosszhiszeműen a súlyegységet, a vékát, az edényt, a hatósági mértéknél nagyobbra vagy kisebbre készítteti, vagy készíti, vagy eltűri, hogy ez történjék, azt bármely hatóság megbírságolhatja, a károsultnak szabad háza népét felbecsültetnie, vagy megengedhető, hogy aki akarja, perbe idézhesse.
FIRAI. p. 79.


A Quinctius-féle törvény a vízvezetékekről

T. Quinctius Crispinus consul a népet törvénybe hívta, és a nép törvényt hozott az isteni Iulius által épített törvénykező piacon július 1-ét megelőző napon. A sergius törzs (tribus) kezdte a szavazást, közülük pedig Sex. L. Virro fia szavazott először.
Aki e törvény meghozatala után patakokat, vízfolyásokat, boltozatos csatornákat, vízvezető csöveket, fém vízvezetékeket, tavakat, vízgyűjtő medencéket, közvíz vezetékeket, amelyek a városba visznek, tudatosan rosszindulattal megfúr vagy megrongál, megfurat vagy megrongáltak megront, hogy ezáltal kevesebb víz menjen jusson, folyjék, érkezzék, vezetődjék Róma városába, valamint Róma város épületeibe és a városhoz tartozó részekbe, vagy később hozzá kerülő részekre, kertekbe, földekre és azon helyekre, amely kertek, földek, helyek tulajdonosainak, birtokosainak, haszonélvezőinek a víz adva, juttatva van, vagy lesz, szökőkútba|kerül, elosztják, nyilvános víztartóba vagy tóba vezetik, az ilyen római népnek százezret legyen köteles kártérítésként fizetni; és aki rosszhiszeműen, bármit ezek közül megtett, az megtéríteni, megjavítani, helyreállítani, helyrehozni, újjáépíteni, helyre tenni, akadályokat lerontani legyen köteles minden csalárdság nélkül. Mindezt úgy tegye, hogy helyesen történjék.
Aki a vizek gondnoka, vagy ha ilyen nincsen, akkor az a praetor, aki a polgárok és az idegenek pereiben jogot szolgáltat, megfelelő zálogolással fegyelmezve gondoskodjék erről. A gondnoknak, vagy ha nincs gondnok, akkor a praetornak, aki a gondnok nevében eljár, fegyelmezési, bírságolási, zálogolási joga és hatásköre legyen. Ha bármit ezek közül rabszolga követne el, az ő ura helyette a római népnek kártérítésül százezret köteles fizetni.
FIRA I. p. 152-153.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa.