logo

XXII Aprilis AD

Az elmebetegség a római jog forrásaiban

Az elmebetegek részvétele a jogéletben mindig külön elbírálás alá esett. A római jog forrásaiban számos esetet, szabályt találunk arra, ha egy jogviszonyban egy elmebeteg vesz részt, milyen különleges elbánásban kell részesíteni.
A leggyakrabban használt kifejezés az elmebetegekre a furor, de egyes megnyilvánulási formáira különféle megjelöléseket használnak. Így Cicero szerint az elmebetegség, amit a rómaiak furuomák neveznek, az a görögöknél μελαγχολίαν. Ezzel jelölik azokat is, akiknek a beszámítási képessége harag, félelem vagy fájdalom miatt korlátozott.

A furiosustól meg kell különbözetem az insanust. Az insanus ugyanis betegnek számít, mégis az átlagos kötelességeknek eleget tud tenni, részt tud venni a mindennapi életben. Ez leginkább a mai korlátozottan cselekvőképes személyek megjelöléséhez hasonlítható.
A furor ezzel szemben azokat jelöli, akiknek szellemi képessége teljesen hiányzik. Míg azonban afuromál előfordulhat, hogy szellemi képességei helyreállnak, az insanusnál nem. Ezen kívül találkozunk még a forrásokban a mente captis vagy demens kifejezéssel is, ami az insanus használatával mutat hasonlóságot. Ezeket a megjelöléseket azonban a forrásokban nem alkalmazzák következetesen.

Abban nincs vita, hogy a furiosusnak nincs cselekvőképessége, arról azonban már megoszlanak a nézetek, hogy egy ilyen személyt úgy kell-e tekinteni, mint egy távollévőt, vagy nem. Paulus szerint nem lehet őket azonos módon megítélni, Pomponius szerint azonban egy elmebeteget úgy kell figyelembe venni, mint egy távollévőt. Ezek után vizsgáljuk meg, milyen főbb szabályokat találunk a római személyi, dologi, öröklési, kötelmi, eljárási és büntetőjogi forrásokban az őrültekre.

A személyi jogban a legfontosabb jogintézmény az elmebetegekre vonatkozóan, hogy gondnokot kaptak. Cicero jóvoltából ezzel kapcsolatban ismerjük a XII táblás törvény rendelkezéseit:
Si furiosus escit, adgnatum gentiliumque in eo pecuniaque eius potestas esto. A XII táblás törvény ezek szerint a furorokal vagyonukkal együtt a legközelebbi rokonok, az agnat rokonság és gens hatalma alá rendeli. Mint a gyámság, a gondnokság is az öröklés rendjéhez igazodott. Később a praefectus urbis vagy a praetor, a provinciákban pedig a tartományi helytartó is rendelhetett gondnokot. Ha a praetor úgy ítélte meg, hogy a törvényes curator alkalmatlan erre a feladatra, mást is kirendelhetett.
Őrült apa és anya. a saját fiát kaphatta gondnokul. Az apa végrendeletileg is kinevezhetett gondnokot őrült, felserdült fia részére, amit a paetomzk figyelembe kellett vennie. A férj azonban nem lehetett gondnoka őrült feleségének.

A curator furiosi feladata, eltérően egy méhmagzat vagy egy vagyon gondnokától, nem csupán r vagyon felügyelete, hanem a vagyonnal való gazdálkodás is. A családjogban is meghatározó jelentőséggel bír az elmebetegség, így a házasság esetében. Az elmebetegek nem köthettek házasságot, ez egy abszolút házassági akadálynak számított. Ha azonban valaki a házasság fennállása alatt őrült meg, fennmaradt a házassága mert már nem volt meg a képessége rá, hogy feladja házassági szándékát.
Ha a feleség lesz elmebeteg és a férje nem válik el tőle, de nem is törődik vele, csak a hozományt akarja eltékozolni, úgy a feleség gondnokának vagy rokonainak jogában áll (ez lehet a magyarázat arra, hogy miért nem lehet a férj elmebeteg felesége gondnoka) a bírósághoz fordulni, hogy a férjet a feleségről való gondoskodásra kötelezzék.
Ha nyilvánvaló, hogy a férj a hozományt tékozolja, akkor azt egy sequestemek kell adni, úgy hogy abból a feleség a rabszolgáival együtt megfelelő ellátást kapjon. A furiosa apjának azonban arra is lehetősége van, hogy magának vagy a lányának visszaperelje a hozományt, valamint a lánya helyett válási nyilatkozatot tegyen. Érdekes módon a források nem adják meg a válási nyilatkozat megtételének lehetőségét sem a furíosanak, sem a gondnokának, csak az apának.

További problémát jelentett, hogy mi történt az apai hatalommal, ha a szülők furiosussá váltak. Ha egy apa megőrül, a gyermekei apai hatalom alatt maradnak. Azok a gyermekek is az apa hatalma alá kerülnek, akiket az apa megőrülése előtt nemzett, de csak az elmebetegség kitörése után születtek meg. Ha az elmebeteg apa már a betegsége alatt nemzett egy gyermeket, az is a hatalma alá kerül.
Ha a feleség lesz elmebeteg, mind a betegsége kitörése előtt, mind az azután, egy épelméjű apától fogant gyermekek az apa hatalma alá kerülnek. Akkor is az apa hatalma alá születnek a gyermekek, ha fogantatásukkor mindkét szülőjük őrült volt. Azt, hogy az apai hatalom minden esetben fennmarad, az is mutatja, hogy ha a gyermek szerez valamit, annak az előnyei az elmebeteg apát illetik meg.
A forrás indoklása szerint, ez a szabály azon alapszik, hogy ha egy gyermek római házasságban születik, az apa hatalma alá kerül. Mivel a házasság fennmarad az elmebetegség kitörése ellenére is, így az elmebetegek gyermekei az apjuk patria potestasa alá kerülnek.

Kérdés lehet még, hogyan lehet egy elmebeteg rabszolgáját felszabadítani? Mivel furiosi nulla volunta est, ő maga nem tudja a rabszolgáját felszabadítani. Az agnat rokonok közül kikerült gondnoka sem tudja felszabadítni, mert a vagyonkezelés nem teljed ki a felszabadításra. Ezért, ha egy elmebetegnek egy fideiconunissum alapján fel kell szabadítani egy rabszolgát, az agnat rokonok adják oda valakinek, hogy az szabadítsa fel. Még a furiosus fia sem szabadíthat fel rabszolgát. Az elmebeteg rabszolgát azonban bármilyen módon fel lehet szabadítani.

Különösen érdekes az elmebetegség problémája a dologi jog körében, a birtokszerzésnél, ami corpore et animo történik, mivel afuriosusníl hiányzik az animus. így egy furor, gyámja auctoritasa nélkül nem tudja elkezdeni a birtoklást, akkor sem ha megérinti a dolgot, mert nem lehet meg rá az akarata, hogy valamit magánál tartson. Ez ahhoz az esethez hasonlít, mikor egy alvó embernek van valami a kezében.

Azonban, valaki birtokot szerez azokon a dolgokon is, amelyek a hatalma alatt álló fiú vagy rabszolga peculiumához tartoznak, akkor is ha nem tud róla, mivel a peculium adásával ők, mintegy a hatalom gyakorlójának akaratával birtokolnak. Ezért az olyan elmebetegek, akiknek a hatalma alatt egy peculiummal rendelkező rabszolga vagy gyermek áll, a peculium keretébe tartozó dolgokon birtokot szereznek és el is tudnak birtokolni.
A birtokátruházás keretében, ha egy elmebetegnek átad valaki egy dolgot abban a hiszemben, hogy az épelméjű, felhagy a birtoklással akkor is, ha a furor nem szerez rajta birtokot. Ekkor ugyanis az átruházó animusa arra irányul, hogy felhagyjon a birtoklással.

Mint a házasságnál a házassági akarattal, a furor a birtoklási akarattal sem tud felhagyni. Ezért ha valaki egy havasi legelőt birtokolt, amit télen az animus által lehet birtokolni, és megőrült, nem veszti el a legelő birtokát, mert egy furor nem tudja a birtokot animo megszüntetni.
Ha valaki elbirtokló félbe kerül, és megőrül, az előbbi okok miatt befejezi az elbirtoklást, de ebben az esetben is csak akkor, ha a birtoklásának olyan causája van, ami elbirtokláshoz vezet. A rabszolga által azonban ex peculiari causa, az is elbirtokol, aki már az elbirtoklás kezdetén őrült volt. A másik oldalról pedig, ha valaki egy elmebetegtől vesz valamit, a nélkül, hogy tudná, hogy elmebeteg, az is el tudja birtokolni a megvett dolgot.

A kötelmi jog keretében a furor cselekvőképtelensége az általa véghezvitt jogügyletek semmisségében nyilvánul meg. Egy furiosus ugyanis nem tud jogügyletben eljárni, mert nem érti amit tesz. Az, hogy egy elmebeteg stipulatio) vagy ígérete érvénytelen, természetesnek számít. Ha valaki valamilyen ügyletet visz véghez a furor részére, miután az elmebeteg nem tud szerződést kötni, ellene negotiorum gestorum actiot lehet indítani. Labeo szerint ez az actio illeti meg a gondnokukat is velük szemben.
Mivel az elmebetegnek beszámítási képessége sincs, ezért cselekedeteiből kifolyólag sem kártérítéssel, sem büntetés megfizetésével nem tartoznak. így nem lehet őket a lex Aquilia alapján sem felelősségre vonni. Bár egy furiosus elszenvedhet iniuriat, ő maga nem tudja elkövetni, mivel az iniuria a tettes akaratán alapszik.

Pomponii s szerint az elmebetegeket nem lehet büntetéssel súlytani, mert az ilyen esetek ahhoz hasonlatosak, mikor valami véletlenül, a személy akaratától függetlenül történik, még gyilkosság miatt sem lehet őket felelősségre vonni. Az ilyeneket őrizetbe kell venni a saját és környezete épsége végett.

Az öröklési jog területén is gyakran találkozunk a forrásokban furornokkal. Itt elsődleges kérdés az elmebeteg öröklési képessége.

- A suus heres, az örökséget az örökhagyó halálának a pillanatában szerzi meg. A házon belüli örökösök tudtuk nélkül, ipso iure megszerzik az örökséget, így a gyermekek és a furornok is örökölni tudnak, még a curator egyetértése sem kell hozzá.

- A furiosus, mint extraneus meghívása az örökségre nem lehetséges, mert nem tudja azt elfogadni. Az elmebetegek öröklésképtelenek voltak, helyzetük a nascituruséhoz volt hasonló, mert ha meggyógyultak, ők is örökölhettek. Végrendelet által hagyott örökségüket sem tudták megszerezni, helyettük a hatalmuk alatt álló rabszolga vagy filius familias szerezhette meg az örökséget.
És ha egy filius familiast neveztek ki örökösnek, akinek az apja furiosus volt, Pius császár rescriptuma szerint, ez ugyanúgy érvényesül, mintha az apa fogadta volna el az örökséget. Egy furor meghívása a bonorum possessiota csak a bonorum possessio decretalisra volt lehetséges. Az edictalist nem tudta megszerezni, a decretalis elnyerése pedig a praetor mérlegelésén múlott.

- A iustinianusi jog azonban, Constantinus nyomán a furiosus curatora számára megengedi, hogy a bonorum possessio edictalist is elfogadja.

- A végrendeleti öröklés körében az elmebetegek, mivel nem volt cselekvőképességük, testamenti factio activával sem rendelkeztek, viszont korlátozott testamenti factio passivájuk volt, ugyanis a legatumot és fideicommissumot megszerezhették, hiszen ezeket mindenki, akár tudta nélkül is megszerzi.

- Egy furor nem lehet végrendelet készítésénél tanú. De ha világos pillanatában közreműködött tanúként, vagy a betegsége előtt szerepelt tanúként, ezek a végrendeletek érvényesek.

- Egy furor által készített végrendelet érvénytelen, és az is marad akkor is, ha később visszanyeri szellemi képességét, és azután hal meg. De ha egy világos pillanatában készítette a végrendeletet az érvényes lesz, és az a végrendelet is, amit a betegsége előtt készített.

- Egy furiosus codicillus megtételére is képtelen volt.

- Az elmebetegséget hívták azonban segítségül a querela inofficiosi testamenti esetében. A kötelesrészsértő végrendelet bár érvényes, azonban a querela nyomán, ha a centumvirék kedvező ítéletet hoznak a querela benyújtója részére, ez érvénytelenné teszi a végrendeletet, mivel a százszemélyes bíróság úgy tekinti, mintha azt egy insanus írta volna. Ez volt görög előzmények hatására a color insaniae esete.
A color insaniae azonban csak akkor teszi érvénytelenné a végrendeletet, ha ezt a centumvirék ítéletben kimondták. Ezért a következő sorrend figyelhető meg ebben az esetben:

1. érvényes végrendelet,
2. a végrendelet megtámadása a kötelesrészre jogosult által,
3. a querela benyújtójának győzelme az eljárásban,
4. color insaniae kimondása,
5. a végrendelet érvénytelensége.

Ha az örökhagyó ténylegesen őrült lett volna, a végrendelet megtámadás nélkül is semmis lett volna. Az eljárásjogban is a furiosus teljesen cselekvőképtelen volt. Nem lehet a bíróság elé idézni. Az ítéletet a felek jelenlétében kell kihirdetni, de ez csak akkor érvényesül, ha a felek meg tudják érteni. Ezért, ha az ítéletet egy furiosus vagy demens előtt hirdetik ki, az úgy érvényesül, mintha ezt a felek távollétében tették volna meg. Egy elmebeteg természetesen bíró sem lehet

Végül kérdéses még a lucida intervalla, az elmebeteg világos pillanatainak jogi megítélése. A forrásokban ekkor a furor cselekvőképesnek minősül, és eljárhat jogügyletekben. Kérdéses még, hogy ezekben az időszakokban a cura furiosi fennáll továbbra is, vagy megszűnik. Iustinianus szerint, mivel a betegségnek különféle megnyilvánulási formái vannak, van amikor erősebben jelentkezik, máskor tünetmentes, ezért ezekben az egészséges időszakokban a cura furiosi továbbra is fennmarad, de az átmenetileg egészséges furor teljes cselekvőképességgel rendelkezik, és curat óra nélkül is eljárhat a jogügyletekben.

Ebben az összefoglalásban természetesen nem szerepel az összes forrás, mely az elmebetegek jogi megítélésével foglalkozik, csak azok, amelyekből a legfőbb szabályok kiolvashatók, és átfogó képet nyújtanak a furoroktól a jogélet minden területén, és ezáltal általános elvek szűrhetők le belőlük.



Gedeon Magdolna