logo

XXII Aprilis AD

A tizenkéttáblás törvényből

A királyok elűzése után az összes addigi törvények elavultak, és a római nép ismét bizonytalanságban, inkább szokás alapján, mint törvények szerint élt. Ez az állapot mintegy húsz évig tartott. Ezután, hogy ez tovább ne így maradjon, közakarattal tíz férfiút neveztek ki, akiknek feladata lett a görög városok törvényei alapján az államot írott törvényekre alapozni. Azután elefántcsont táblákra vésve kiállították a bírói emelvényeken, hogy mindenki nyilvánosan tanulmányozhassa azokat.
A tíz férfi megkapta erre az évre a teljes államhatalom gyakorlásának jogát, hogy ha szükséges, kijavíthassák vagy magyarázhassák is a törvényeket. Döntéseikkel szemben fellebbezésnek - más hatóságoktól eltérően - nem volt helye. Ők maguk úgy találták, hogy az első évben hozott törvényeik még hiányosak voltak, és a következő évben még két táblát írtak azokhoz, így kapta a törvénymű a tizenkéttáblás törvény nevet. Egyesek szerint az epheszoszi Hermodorosz, aki ekkor számkivetetten élt Itáliában, a törvények szerzőségében a decemvirek segítője volt.

Pomponius D. 1.2. 2. 3-4.


Ha perbe hív, menni kell. Ha nem megy, [a felperes] hívjon tanúkat, aztán ragadja meg őt.

Ha vonakodik, vagy elfut, kezet kell vetni rá.

Ha betegség, vagy öregség akadályozza, [a perbehívónak] fogatot kell adnia. Ha nem akarja, a szekeret nem kell kipárnáznia.

Ha a dologban megegyeztek, hirdessék ki. Ha nem egyeznek meg, vitassák meg az ügyet délelőtt a piacon vagy a gyűlésben. Mindketten legyenek jelen, mikor beszélnek.

Dél eltelte után a jelenlevő javára kell eldönteni a pert.
Ha mindketten jelen vannak, a végső határidő [a tárgyalás befejezésére] napnyugta legyen.
Tab. I. 1-3; 6-9.

Aki tartozását elismerte, vagy akinek az ügyben ítéltek, legyen jogos harminc napja [a teljesítésre].

Ezután vessenek rá kezet. Vezessék törvény elé.

Ha nem tesz eleget az ítéletnek, vagy ha senki nem kezeskedik érte a törvényben vigye magával [a pernyertes]. Kötözze meg szíjjal vagy tizenöt font súlyú lábbilinccsel, ne nagyobbal, de ha akarja, könnyebbel [is megkötözheti].

Saját kosztján élhet, ha akarja. Ha sajátjából nem él, napi egy mérő lisztet adjon neki, aki fogva tartja. Ha akarja, adjon többet.

Eközben még joga volt kiegyezni, és hatvan napig tartották bilincsben, ha nem történt megegyezés. Ez idő alatt három egymást követő vásárnapon a praetor elé vezették a gyűlés terére, és ott kikiáltották, milyen tartozást ítéltek meg ellene. A harmadik vásárnap után főbenjáró büntetést kapott, vagy a Tiberisen túlra, idegenbe eladták.
Tab. III. 1-6.

Ha az apa a fiát háromszor eladja, a fiú szabaduljon apja hatalmából,
Tab. IV. 2. b.

Ha szerződést köt, vagy adásvételt, amint szólott a nyelve, úgy legyen jogszerű.
Tab. VI.1.

Ha másnak tagját töri, ha nem egyezik ki vele, hasonló (talio) legyen a büntetése.
Ha éjjel követi el a lopást, és őt megöli [a meglopott], joggal ölte meg.
Tab VIII. 2; 12-13.

Halott embert a városban sem eltemetni, sem elégetni nem szabad.

Az asszonyok ne karmolják össze arcukat, és ne jaj vészé keljenek a temetésen.
Tilos a megholt ember csontjait összeszedni, hogy utólagos temetést rendezzenek neki.
Kivételt tesz a törvény az idegenben vagy a háborúban megholt esetében.
Aranyat nem szabad [a halottal] adni. De ha valakinek a fogai arannyal vannak kapcsolva, az nem jogsértő, ha vele eltemetik.
Tab. X. 1; 4-5; 8.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa