logo

XXII Aprilis AD

A római törvények.

Róma a jogászok, nem a törvényhozók hazája volt. Bármenynyire különösnek is tetszik, Rómában a törvényhozás - mai mércével mérve - roppant gyér, rendszertelen és ötletszerű volt. Ennek az oka nem csupán az, hogy régen a jogalkotók nem ontották olyan pazar bőséggel a jogszabályokat, mint manapság.
Azzal is magyarázható, hogy a rómaiak a jog fejlesztését lehetőleg a jogtudósokra és a magistratusokra, elsősorban a praetorra bízták. Törvényekkel, jogszabályokkal olyankor avatkoztak be a jog életébe, amikor kifejezett reformokra, olyan fontos változtatásokra volt szükség, amelyeket csak felülről, hatalmi szóval lehetett keresztülvinni.
Mindez csupán a köztársaság és a principatus korára áll. A dominatus időszakának szinte korlátlan hatalmú császárai már arra törekedtek, hogy a jog legapróbb kérdéseiben is az ő akaratuk döntsön, ezért sűrűn bocsátottak ki rendeleteket. Paradox módon Róma jogának az életútja mégis egy-egy nagy törvényhozással kezdődik és fejeződik be. E két pillér között ível a római jog ezeresztendős töretlen története.
Időszámításunk előtt mintegy négyszázötven évvel a plebejusok, a kicsiny városállam elnyomott szabad lakosai, kiharcolták az addig íratlan jog rögzítését és közzétételét. Tíztagú bizottság alakult, és két esztendő múltán tizenkét táblára írva a város fórumán díszelgett a törvényhozók műve: a tizenkéttáblás törvény. Amikor a gallok feldúlták Rómát, a táblák is elpusztultak. Hasztalan vésték utóbb érctáblára a szöveget, az évszázadok során - eléggé érthetetlen módon - a táblák nyomtalanul eltűntek.
Szerencsére a későbbi jogi és más természetű munkák szerzői gyakran idézik a tizenkéttáblás törvény egy-egy rendelkezését. Ezekből nagyjában sikerült rekonstruálni a törvény tartalmát, sőt, esetenként a szavait is. Számunkra a törvény mind stílusában, mind tartalmában archaikus ízű. Szabályai tömörek és nyersen parancsolóak. Ebben előnyösen különböznek a későbbi évszázadok római törvényeinek meglehetősen szószaporító megfogalmazásától.

A későbbi korokban készült törvénygyűjteményekkel ellentétben, a tizenkéttáblás törvény láthatóan nem a teljesség igényével készült. Számos fontos területet nem érint a törvény, egyes kérdéseket viszont - mint például a perbeli idézést - részletesen szabályozták a törvényhozók.
Míg a tizenkéttáblás törvényt az elnyomottak követelése hozta létre, a római jog pályafutását lezáró nagy kodifikáció ötlete a császári udvarban született meg, s a munkát nem egyszerű parasztemberek, hanem Iustinianus korának legképzettebb jogászai végezték el i. sz. 530 körül. A tizenkéttáblás törvény egy piciny városállam paraszti jogát foglalta egybe naiv egyszerűséggel; Iustinianus törvénykönyvei viszont a kifinomult bizánci kultúra termékei, és a római jog sok évszázados gazdag termésének a legjavát tartalmazzák.

A szemelvények a római törvényhozásból adnak ízelítőt: a tizenkéttáblás törvénytől egészen Iustinianus koráig. A „törvény" szót tágan értelmeztük, és az olyan jogszabályokat is ide soroltuk, amelyeket a szabatos római szóhasználat nem nevezett törvénynek.
A népgyűléseken hozott törvények mellett találkozunk ezért a senatus határozataival is. Ezek formailag ugyan nem törvények, de betartásuk gyakorlatilag éppen annyira kötelező volt, mintha a népgyűlés szavazta volna meg őket. Szerepel továbbá néhány császári leirat is, amelyekben az uralkodó vitás jogi kérdésekről dönt. Végül Iustinianus császár néhány rendeletével is megismerkedünk.
A szövegeket nem az egyes törvények politikai vagy jogi fontossága, hanem tartalmuk érdekessége és közérthetősége szerint válogattuk. így a szövegek a birodalom életének egy-egy vonását is fölelevenítik.

Bevezetésképpen a római jogtudósoknak néhány olyan megállapításával találkozunk, amelyek általánosságban szólnak a törvényekről. Ezek az elvek jórészt napjainkban is érvényesek. így például ma is úgy gondolkodunk, hogy nemcsak az szegi meg a törvényt, aki nyíltan megsérti, hanem az is, aki látszólag tiszteletben tartva a törvény betűjét, kijátssza a törvény tartalmát.
Ez a szabály már annyira magától értetődővé vált, hogy közhelynek mondható. De a banálissá tompult igazságokat is föl kellett egyszer ismerni; a kereket is föl kellett találni ahhoz, hogy megszülethessék a modem gépi technika. Nem véletlen, hogy sok jogi alapigazságot római jogtudósok fogalmaztak meg először.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa