logo

XX Aprilis AD

A római jogtudósok.

A mai jogtudós főképp az elmélet embere. Jogszabályokat és szakirodalmat tanulmányoz, a mindennapi élettel ritkán, többnyire csak egy-egy szakvélemény elkészítése alkalmával kerül kapcsolatba. Egészen másképp kell elképzelnünk a római jogtudóst. Igaz, ő is tanulmányozta elődei és kollégái írásait, de ideje java részét nem könyvtárszobájában, hanem a fórumon töltötte. Ihletői pedig rendszerint nem könyvek, hanem emberek voltak: azok a polgárok, bírák vagy akár magas rangú tisztviselők, akik vitás jogi kérdésükre választ: "responsum"-ot kértek tőle.
A principátus sem fosztotta meg a jogtudósokat tekintélyüktől, sőt, egyre inkább szokássá vált, hogy a császári udvarban egy-egy magas állást jogtudós töltött be. Jogi kérdésekben sokszor ő nyilatkozott vagy döntött a császár nevében. Túlzás nélkül mondhatjuk, Rómában minden fontosabb jogi döntés, intézkedés, jelentős ítélet nyíltan vagy be nem vallottan a jogtudósok műve volt.
Ez nem csupán a jogtudomány nagy megbecsüléséből fakadt. Mint mindenütt, itt is figyelembe kell vennünk egy jóval prózaibb körülményt, nevezetesen, hogy a köztársaság és a principátus idejében nem folyt még Rómában rendszeres és szervezett jogi oktatás. így a jogászi szakismereteket igénylő tisztségeket sem lehetett megfelelő képzettséghez kötni. Az igazságszolgáltatás vezetői: a praetorok, többnyire politikusok voltak, akiknek hivatali évük csupán karrierjük egyik fontos állomását jelentette, ám a perekben ítélkező bírák is laikusok. A bíróságokon a feleket képviselő ügyvédek szintén nem voltak jogászok.

Tanulmányaik során a minél hatásosabb szónoklás mesterségbeli fogásait sajátították el, jogi ismereteik viszont - korabeli szerzők szerint - igen fogyatékosak. Sokan egyenesen úgy vélekedtek, hogy a jog alapos tudása megbéklyózná a szárnyaló szavakat, s elegendőnek tartották, ha egy-egy pör előtt egy jogásztól némi tájékoztatást kémek. Ilyenformán Rómában mindenki rászorult a jogtudós tanácsaira, mondhatni minden bonyolult jogi kérdéssel hozzá fordultak.
A római és a modem jogtudomány azonban nem csupán abban különbözik, hogy a római jogtudósok kevesebbet törődtek az elmélettel mai utódaiknál, és erejük nagy részét gyakorlati esetek megoldására fordították. Kulcshelyzetükből egy másik, talán még lényegesebb különbség fakadt. Ha ma megjelenik egy jogtudományi munka, akkor azt - elolvassák a téma iránt érdeklődő jogászok, és megeshet, hogy a szerző egyik-másik javaslatát figyelembe veszik a soron következő törvényalkotáskor. A mai jogtudós tehát legföljebb azt remélheti, hogy nézete közvetve - a törvényhozó jóvoltából - joggá válhatik.

Rómában viszont a jogtudósok írásai nemcsak közvetve váltak kötelező érvényűvé. Szokás volt, hogy a bíróságokon a pereskedők vagy a bírák jogtudományi munkákra, a jogtudósok szakvéleményére: "responsum"-ára hivatkoztak. Ezt a gyakorlatot szentesítette Augustus császár, amikor egyes kedvelt jogtudósainak megadta azt a kiváltságot, hogy az ő „tekintélye" alapján, mintegy a császár nevében adhassanak jogi véleményt.
Nem tudjuk bizonyosan, vajon formailag is kötelezőek voltak-e ezek a "responsum"-ok a bíróra, de ez nem is fontos. Valószínűleg egy bíró sem kockáztatta meg azt, hogy figyelmen kívül hagyja egy császári tekintéllyel támogatott jogtudós véleményét.

A principátussal együtt elmúlott a római jog virágkora: klasszikus korszaka. A harmadik század állandósult trónviszályai, gazdasági és társadalmi bajai drasztikusan véget vetettek a jogtudomány szép napjainak. Hasztalanul szilárdította meg újra a birodalmat Diocletianus császár, a jogtudomány sorvadását nem tudta megállítani.
Nagy egyéniségek többé nem akadtak, a klasszikus mesterek szerény képességű utódai pedig a császári hivatalokban szorgoskodtak. A régiek írásai - talán éppen a jogtudomány hanyatlása folytán - egyre nagyobb tekintélyűvé váltak, és változatlanul ezekre hivatkoztak a bíróságokon. Ennek köszönhető, hogy Iustinianus császár a római jog kodifikálása alkalmával a jogtudósok írásaiból terjedelmes gyűjteményt készíttetett, amely Digesta (görögül: Pandektai1 néven a mai napig megőrizte a klasszikus római jogtudomány termésének javát.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa