logo

XX Aprilis AD

A jogászi hivatástudat

E cím alatt néhány olyan szemelvényt olvashatunk, amelyek a római jogtudósok hivatástudatáról tanúskodnak, és megismertetnek a római jog egy-két alapfogalmával is. Az persze túlzás, amikor Celsus „a jó és a méltányos" művészetének nevezi azt a római jogot, amely a rabszolgát vagyontárgyként kezelte. Bennünket azonban itt nem az érdekel, vajon megfeleltek-e a római jog szabályai annak az ideálnak, amelyet a jog mesterei követni véltek, hanem a jogtudósoknak az a szubjektív meggyőződése, hogy munkájukkal az igazságot szolgálják. Külön figyelmet érdemel a Pomponius-idézet. Ez nem csupán egy jogtudós, hanem minden tudós örök érvényű hitvallását, csillapíthatatlan tudásszomját fejezi ki néhány mesterkéletlen, római módon pátoszmentes szóval.
Ha a joggal akarunk foglalkozni, először meg kell tudnunk, honnét származik a neve. Az igazságosságból származik, mert amint Celsus elegánsan meghatározza, a jónak és a méltányosnak a művészete. Akár papoknak is méltán nevezhet bennünket bárki, hiszen az igazságot szolgáljuk, a jóra és a méltányosra törekszünk, elválasztván a méltányost a méltánytalantól, megkülönböztetjük a megengedettet a tiltottól, és a helyesre nemcsak a büntetéstől való félelemmel, hanem különböző előnyökkel is buzdítani törekszünk. Az igazi, nem holmi hamis bölcseletre törekszünk, ha nem tévedek.

Két része van ennek a tudománynak, a köz- és a magánjog. A közjog a római állam ügyeit tartja szem előtt, a magán pedig az egyesek hasznát, hiszen vannak közhasznú és magánhasznú dolgok. A közjoghoz tartoznak a vallási szabályok, a papi rendek, a közhivatalok. A magánjog háromrétű: szabályai ugyanis vagy a természettől, vagy a népek általános jogából, vagy törvényeinkből származnak.
A természetjogra a természet minden élőlényt megtanít: nem sajátja ez az emberi nemnek, hanem közkincse minden földi és vízi állatnak és a madaraknak is. Ebből vezethető le a férfi és a nő közössége, amit házasságnak nevezünk, ebből az utódokról való gondoskodás, a nevelés. Hiszen látjuk, hogy ezeket a jogokat az állatok, még a vadak is gyakorolják.

Ulpianus D. 1.1.1. pr. -3.


A törvény és a szokások kormányozta valamennyi nép részben saját jogával, részben az összes emberek közös jogával él. Az a jog ugyanis, amelyet valamely nép saját maga kialakít, az ő államának sajátja, és ezért azt ius civile" néven nevezzük, hiszen annak az államnak saját joga, amit pedig az összes embereknél kialakított a természetes észjárás, azt mindenütt betartják, és ezért ius gentium a neve, mert ezzel a joggal mintegy az összes népek élnek.

Gaius D.11.9.


Az igazság állandó és következetes törekvés arra, hogy mindenkinek megadjuk azt, amihez joga van. A jog parancsai ezek: becsülettel élni, mást nem sérteni, kinek-kinek megadni a magáét. A jogtudomány az isteni és az emberi dolgok ismerete, a jogos és a jogtalan megkülönböztetése.

Ulpianus D. 1.1.10.

Én bár hetvennyolcadik évét taposom életemnek, ma is égek a tanulás vágyától, és ezt tartom az élet egyetlen értelmének. A görög közmondásra emlékezem: „bár fél lábbal már a sírban vagyok, mégis tanulni vágyom."

Pomponius D. 40. 5. 20.



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa