logo

XX Aprilis AD

A jogászi gondolkodásmód

Már szó esett a római jogtudósok gyakorlatiasságáról. De óvakodnunk kell két veszélyes általánosítástól. Nem szabad azt hinnünk, hogy a római jogtudósokat kizárólag gyakorlati esetek foglalkoztatták, s irtóztak az elméleti általánosításoktól, a meghatározásoktól. Éppen ennyire helytelen lenne egyoldalúan megítélnünk őket, és nem észlelnünk az egyes jogtudósok munkamódszere, felfogása közötti különbségeket. Ha a római jogtudomány valóban annyira egységes és mereven gyakorlatias lett volna, mint ahogyan azt régebben feltételezték, akkor aligha tudott volna az utókor annyit meríteni alkotásaiból.
A római jog mesterei mind egyéniségükben, mind stílusukban és nézeteikben különböztek egymástól, némelyikük főképp gyakorlati esetekkel foglalkozott, mások az elméletet kedvelték jobban. A következő szemelvényekkel a római jogtudomány sokrétűségét, színességét szeretnénk érzékeltetni.

A felsorakoztatott "regulák" - magyarul talán az "aranyszabály" szó adja vissza leghívebben a latin kifejezés hangulatát - és meghatározások mind arról tanúskodnak: a római jogtudósok nem haboztak leszűrni és tömör megállapításokba foglalni az elődeik és a maguk gyakorlati tapasztalatait. Egyik-másik római regula annyira találó, hogy még ma is szívesen idézik a jogászok.
Két idézet a jogtudósok gyakorlati tevékenységét szemlélteti. Mindkettő egy szakvéleményt: „responsum"-ot tartalmaz. Nyomban szembeszökik a két szöveg különbözősége. Az elsőben szokványos tanácsadással találkozunk, a második az eredetien gondolkodó, közismerten goromba és szangvinikus Celsus egyéniségét érzékelteti.
Egy paródiával is találkozunk a szemelvények között. Cicero két levelét olvashatjuk, amelyben a neves szónok és politikus kedélyesen gúnyolódik a jogtudósok tekintélytiszteletén. A csúfondáros hang nem alaptalan. A római jogtudósok valóban gyakran érveltek azzal: valamelyik jeles elődjük is ezt a nézetet vallotta. Végezetül két ellentétes, sőt szinte végletes felfogással ismerkedünk meg. Aulus Gellius szövegéből a jogtörténet mélységes megvetése sugárzik; Gaius a történelem fontosságáért áll ki.

A regula tömören fejezi ki a tényállást. Nem a regulából merítjük a jogot, hanem az élő jogból szűrődik le a regula. A regula tehát tömören fejez ki valamit és, amint Sabinus mondja, mintegy az okfejtés összefoglalása, mely, amint valamely részében hibás, elveszti érvényét.


Paulus D. 50. 17. 1.

A ius civile-ben minden meghatározás veszélyes. Ritka eset ugyanis, hogy ne lehetne az ellenkezőjére fordítani.

Iavolenus D.50.17.202.

Senki sem adhat át másnak több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik.

Ulpianus D.50.17.54.

Aki hallgat, nem mindig ért egyet, de az biztos, hogy nem mond ellent.

Paulus D. 50. 17. 142.

Kétséges ügyben a kedvezőbb megoldást kell előnyben részesíteni.

Gaius D. 50. 17. 56.

Homályos esetben azt kell nézni, hogy mi a valószínűbb, vagy mi fordul elő gyakrabban.

Paulus D. 50. 17. 114.

Mindenben törekedni kell ugyan a méltányosságra, de leginkább a jogban.
Paulus D. 50. 17. 90.

A természetjog szerint méltányos, hogy senki se gazdagodjék más kárára és sérelmére.

Pomponius D. 50. 17. 206.

Arról kérted a véleményemet, hogy érvényes lehet-e egy, a fivér és a nővér közt vagyonközösség megszüntetése tárgyában létrejött egyezség: úgy mondod ugyanis, hogy az asszony e szerződést férje parancsára félelemből írta alá, anélkül, hogy tudta volna, milyen feltételek vannak a szerződésben írva és felsorolva. Ha így van, amint kérdésedben elmondod, a jog feloldja ennek a megállapodásnak érvényét, és az semmissé válik, hiszen a törvényes kedvezményekkel mindenképpen ellenkezik.

Consultatio 1. 1-2.

Domitius Labeo üdvözletét küldi Celsusnak. Kérdem Tőled, vajon beszámítható-e a végrendelet tanúi közé az, akit felkértek a végrendelet szövegének leírására, és a táblák megírása után azt alá is írta. Iuventius Celsus üdvözletét küldi Labeónak. Vagy nem értem, hogy mit kérdezel tőlem, vagy nagyon ostoba a kérdésed: Mert több mint nevetséges kételkedni abban, vajon joggal tekinthető-e végrendeleti tanúnak az, aki még a végrendelet szövegét is maga írta.

Celsus D. 28. 1. 27.



M. Cicero üdvözletét küldi Atticusnak

Olvastam leveled, amelyből megtudtam, hogy Caesarunk Téged nagyjogtudósnak tart, van tehát okod az örömre, mert olyan helyre kerültél, ahol azt hiszik rólad, hogy értesz valamihez. Ha még Britanniába is elutaztál volna, minden bizonnyal azon a nagy szigeten nem lett volna nálad jobb szakember. Nevetek ugyan, de Te késztetsz erre - egy kissé irigykedem, hogy Téged az keresett és hívott meg, akihez bejutni bár nem gőgössége, hanem elfoglaltsága miatt másnak álmodoznia sem szabad. Hanem fent említett leveledben mitsem írsz a magad dolgairól, pedig Herkulesre, ezek nem kevésbé érdekelnek, mint a saját ügyeim. Nagyon félek, nehogy meghűlj a téli szálláson, ezért javaslom, hogy alkalmatos kályhád legyen. így vélekedik Quintus Mucius Scaevola és Marcus Manilius is; kiváltképpen azért, mert katonaköpenyekben nem bővelkedel.
Bár amint hallom, ott most jól befűtöttek nektek, mely hír miatt, esküszöm, nagyon aggódom érted. No, de hiszen Te az ilyen katonás dolgokban sokkal óvatosabb vagy, mint az ügyvédkedésben. Hiszen az Óceánt sem akartad átúszni, igen buzgó sportúszó létedre, sem a harci szekéren küzdő britanniai katonákat nem akartad megtekinteni, bár annak előtte bekötött szemmel vívó gladiátorok mérkőzéséről sem tudtunk volna elvonszolni. No, de már elég a tréfából? Hogy a te érdekedben mily szorgosan írtam Caesarnak, azt te magad is tudod. Hogy milyen gyakran írtam, azt jó magam, de szavamra, már abbahagytam, nehogy az legyen a benyomás rólam, hogy ennek a nagyvonalú és engem igazán kedvelő embernek az irántam érzett érzelmeiben kétkedem, noha legutóbbi hozzá írott levelemben mégis jónak láttam emlékeztetni.
Emlékeztettem is, de hogy milyen eredménnyel, kérlek arról értesíts, azonfelül körülményeidről és összes terveidről is. Szeretném tudni, hogy és mint vagy, mit forgatsz a fejedben, mennyi időre tervezed még tőlünk való távollétedet, mert arról biztosíthatlak, hogy körünkből való távolléted elviselését csak az könnyíti meg, hogy az neked előmeneteledre szolgál. Mert ha nem így lenne, akkor nincs a földön kettőnknél ostobább. Nálam azért, mert nem csábítalak Rómába, és Nálad azért, mert nem repülsz ide. Esküszöm az égiekre, hogy akár csak egyetlen ékelődő vagy komoly beszélgetésünk is többet ér minden ellenségünknél, nem is beszélve Aeduus testvéreinkről. így tehát légy azon, hogy mielőbb tudjak összes dolgaidról: vagy vigasszal vagy tanáccsal vagy tettel majd segítelek.

Cicero, ad familiares 7. 10. [30]



M. Cicero üdvözletét küldi Trebatiusnak

Leveled alapján köszönetét mondtam Quintus öcsémnek is, és végtére Téged is megdicsérhetlek, hiszen úgy látszik, hogy már valamilyen elhatározás mellett kikötöttél. Ugyancsak felbőszítettél a korábbi hónapokban kelt leveleiddel, hiszen - már megengedj - az volt a benyomásom, hogy hol a városi kifinomult léhaságok után sóvárogsz, hol lustálkodsz, közben úgy viselkedsz, mint egy anyámasszony katonája, sőt mi több, igazi mivoltodtól teljesen elítélően, hogy úgy mondjam kissé szemtelen vagy. Mintha nem is ajánló sorokat, hanem kötelezvényt vittél volna a főparancsnokhoz, úgy siettél a behajtott pénzzel hazakeveredni, és eszedbe se jutott az, hogy akik valóban kötelezvényekkel érkeztek Alexandriába, azoknak sem sikerült eddig akár egy fillért is hazahozni.
Ami a saját érdekemet illeti, leginkább azt szeretném, ha közelemben lennél, hiszen nem csekély gyönyörűséget merítettem társalgásunkból és hasznot tanácsodból, valamint fáradozásodból. Téged, akit korai ifjúságodtól kezdve őszinte barátsággal támogattalak - úgy vélem -, nemcsak oltalmaznom, hanem anyagilag és erkölcsileg gyarapítanom és ékesítenem is illendő. Remélem, hogy még nem felejtetted el, mi mindent ajánlottam fel Neked önként, amikor még arra gondoltam, hogy vidékre költözöm. Azután pedig, hogy eredeti tervemet feladtam, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy Caesar engem igen nagyra becsül és különösen kedvel, és egyszersmind meggyőződtem arról, hogy milyen példátlanul nagylelkű és milyen egyedülállóan őszinte és becsületes, akkor Téged neki minden tőlem telhető igyekezettel beajánlottalak és körébe juttattalak. Hogy ez az eljárásom milyen hatékony volt, és mindezt miként fogadta, arra nekem írott leveleiben gyakran utalt. Neked viszont szóval és tettel egyaránt bizonyította, hogy ajánlásom mennyire megindította.
Ha elhiszed, hogy akár csak egy kicsit is értek ügyedhez, avagy jószándékkal oldaladon állok, kérlek, nehogy eljátszd azt a lehetőséget, hogy egy ilyen emberi kapcsolatra tettél szert. Hanem ha valamilyen lépése netalán tán Téged sértene, illetve elfoglaltságai vagy az ügy nehézsége miatt úgy látszanék, hogy késedelmeskedik, tűrj és várd ki a végét, s hogy az számodra kedvező és örvendetes lesz, arról kezeskedem. Többre nem kell intselek: de arra figyelmeztetlek, hogy sem a legnagyszerűbb és legnagyvonalúbb ember barátságának megnyerésére, sem a leggazdagabb tartományhoz, sem életkorodhoz kedvezőbb alkalmat, ha ezt elmulasztod, soha nem találsz az életben. Erre nézve csak azt mondhatom, amit ti szoktatok könyveitekben írni - "ez a véleménye Quintus Corneliusnak is". Örülök, hogy nem utaztál Britanniába, mert egyrészt megkímélted magad a fáradtságtól, másrészt nekem nem kell ezekről a dolgokról tőled hallanom. Örülnék, ha megírnád nekem, hogy hol telelsz, hogy megy sorod.

Cicero, ad familiares 7.17.

Kik a proletárok, kik tartoznak a capite censi közé, mit jelent a tizenkéttáblás törvényben az adsiduus, és mi e szó értelme? Rómában ünnepnap volt, amikor a város piacán nem a boldogulásáért törtető tömeg tolong, és valahogy minden pompás és derűs; történetesen egy nagyobb gyülekezetben Ennius Évkönyveiből olvastunk...
Ekkor felmerült a kérdés: mit jelent a „proletarius" szó. Erre én megpillantván körünkben egy ismerősömet, olyasvalakit, ki a jogban járatos, megkértem arra, fejtse meg nekünk e szó értelmét. Mivel azt válaszolta, hogy ő csupán a jogban és nem a nyelvtudományban járatos, ezt mondtam neki: - Annál inkább meg kell tudnod magyarázni, hiszen állításod szerint a joghoz értő vagy. Quintus Ennius ezt a szót a tizenkéttáblás törvényből vette át, amelyben, ha emlékezetem nem csal, a következők állnak: „Adófizető polgárnak adófizető legyen a védője. Polgárjogú proletárnak, bárki lehet védője, aki akar."

Kérünk hát, ne arra gondolj, hogy Ennius Évkönyvét olvassuk, hanem a tizenkéttáblás törvényt, tehát azt magyarázd meg, hogy e törvény szerint mit jelent a proletár polgár?
- Nekem persze csak akkor kellene tudnom megmagyarázni és értelmezni e szavakat, ha tanulmányoztam volna a faunok és az őslakók jogát.
Az Aebutiusról elnevezett törvény alapján mindez már a múlté - hacsak nem a százszemélyes bíróság előtti peres eljárás kivétel ez alól - és így a „proletarius", az „adsiduus", „sanates", „vades", „subvades", a „25 garas", a „talio"/ a lopás áldozati tállal és ágyékkötővel való nyomozása mind-mind elavultak, és ezzel a régi-régi tizenkéttáblás törvény is. Csak a hatályos jogszabályokat, törvényeket és szavakat kell tanulmányoznom és tudnom.

Gellius, Noctes Atticae 16.10.

Elhatározván régi törvényeink magyarázatát, szükségszerűen a város kezdeteitől akarok kiindulni. Nem azért, hogy szószaporító magyarázatokat alkothassak, hanem mivel minden dolgot akkor tartok tökéletesnek, ha az összes szükséges részleteket tartalmazza. Az pedig bizonyos, hogy bármely dolognak leglényegesebb része a kezdet.
Ha a törvényszéken perbeszédet mondók szinte tilosnak tartják a bíró előtt a tényállás minden bevezetés nélküli taglalását, mennyivel helytelenebb lenne a magyarázatot Ígérőtől a kezdet elhagyásával, a források fel nem tárásával, szinte úgy mondhatnám, mosatlan kézzel, tárgyalni kezdeni az anyagot. Ha nem csalódom, a magyarázat könnyebben jut hozzánk a bevezetés által és ez megkönnyíti, készségesebbé teszi a megértést.

Gaius D. 1. 2. l.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa