logo

XXVIII Novembris AD

Az erőszakról

Az erőszakról szóló edictum a praetor fontos alkotásai közé tartozik. A korábbi jog ugyanis általában nem tiltotta az önhatalmú jogérvényesítést, a praetor viszont a köztársasági kor második felében érvényt szerzett annak az új felfogásnak, amely elítélte az önbíráskodást, azt, hogy valaki saját maga szerezzen érvényt valódi vagy vélt jogának, maga torolja meg a rajta esett sérelmet.
Így szól a praetor: „Ha te vagy házad népe valakit erőszakkal kiűztök, arra nézve, amije az illetőnek volt, egy éven belül, egy év után pedig arra, ami az erőszakos előzőhöz került, keresetet fogok adni."
Ez a rendelkezés azt védi, akit sajátjából erőszakkal kivetnek, mert igen méltányos az erőszakkal szemben jogsegélyt nyújtani. A birtok visszanyerése érdekében hirdették ezt meg az edictumban.
Ulpianus D. 43.16.1. pr-1.

Így szól a praetor: „Te vagy házad népe kiűztök." Helyesen említi a háznépet, mert ha a „kiűzöl" igét csak egy személyre értjük, az nem vonatkozik arra, akinek a háznépe cselekszik (hiszen nem én űztem ki azt, akit az enyéim űztek ki).
Ezért következetes volt ennek a kiegészítésnek "és házad népe" az edictumba való felvétele. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az is kiűzött, aki azt parancsolja, vagy olyan megbízást ad, hogy a másikat kiűzzék. Keveset számít, vajon saját kezével cselekszik- e vagy mások igénybevételével. Ha valakit házam népe az én akaratomból űz ki birtokából, azt is én űztem ki.
Ulpianus D. 43. 16. 1. 11-12.

A háznép (familia) kifejezés a rabszolgákat jelenti. De kérdés, hogy milyen számú rabszolga jön számításba: az összes vagy csak kettő-három. Az a helyes, ha a praetori parancsban említett házam népe fogalmába vonják azt az erőszakos cselekményt is, amit akár csak egy rabszolgám követett el. Bele kell érteni házam népébe azokat is, akik bár nem azok, rabszolgákként tartoznak ahhoz.
Aki pedig tagadja, hogy rabszolgáját vagy családját ebben az ügyben védelmezné, vagy velük egyetértene, az is köteles tűrni a praetori parancsot, annyiban ugyanis, hogy, ami erőszakkal birtokába jutott, azok cselekedete révén, azt visszaszolgáltassa.
Ulpianus D. 43.16.1.17-19.

Ha a tulajdonos birtokára visszatér, és fegyveresek, akik azt elfoglalták, megakadályozzák a visszatérésben, úgy kell őt tekinteni, mint akit fegyverrel űztek el. Azt pedig, aki fegyverrel közeledik, jogunk van fegyverrel visszaverni, de csak nyomban és nem hosszabb idő múlva. Tudnunk kell, hogy nem csak védekezni van joga valakinek, nehogy a sajátjából kiűzzék, hanem akit kiűztek, jogosult a másikat is kiűzni, de ezt is csak azonnal, nem pedig hosszabb idő múlva.
Ulpianus D. 43. 16. 3. 8-9.



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa