logo

XXII Aprilis AD

A rabszolgák megrontása

A rabszolga nem csupán fizikai teljesítőképessége miatt lehetett értékes. Éppen annyira becsülték szellemi képességeit, tudását, megbízhatóságát, erkölcsi tulajdonságait. Ezért a praetor jogsegélyt adott azok ellen is, akik mások rabszolgáit rosszra: bűncselekményre vagy erkölcstelenségre vették rá, és ezzel csökkentették a rabszolga értékét.
Így szól a praetor: "Aki befogad idegen rabszolgát vagy idegen rabszolganőt, és rábizonyosodik, hogy rosszindulatúan olyanra vette rá, ami azt értéktelenebbé tette, az ellen keresetet fogok adni az értékcsökkenés kétszeresének erejéig..." Aki „befogadja" a praetor szavai szerint az idegen rabszolgát, úgy értendő, ha magához veszi: ebből a szempontból közömbös, hogy menedékhelyet nyújt-e a rabszolgának elrejtőzés céljából a saját földjén, vagy pedig idegen helyen és épületben.

„Rávenni" azonban többet jelent, mint kényszeríteni, vagy rászorítani a neki való engedelmességre. A rábeszélést értelemszerűen kell venni, mert jó tanácsot adva is elérhet valaki rosszat. Ezért mondja a praetor, hogy „aki rosszindulatúan vette rá, hogy értéktelenebbé tegye". Mert csak az felel, aki olyanra veszi rá a rabszolgát, ami értéktelenebbé, haszontalanabbá teszi. Aki tehát felbujtja a rabszolgát becstelen dolgok cselekvésére vagy megkísérlésére, az edictum szerint felelősséggel tartozik.
Vajon csak az tartozik-e felelősséggel, aki jóravaló rabszolgát vesz rá bűnre, vagy pedig az is, aki a mihasznát buzdítja, vagy a rossznak mutatja meg, hogyan vétkezhet. Helyesebb, ha úgy döntünk, hogy az is felelősséggel tartozik, aki a rosszat vezeti rá a vétek módozataira. Még ha a rabszolga eleve csavargó természetű vagy tolvaj volt is, aki ezt a szándékát dicséri, felelősséggel tartozik: nem szabad ugyanis dicsérettel növelni a vétkes hajlamot. Tehát akár derék rabszolgát ront meg valaki, akár haszontalant tett rosszabbá, ezt megrontásnak tekintjük.

Aki a rabszolgáját ráveszi, hogy jogtalanságot cselekedjék, lopjon, megszökjék, aki az idegen rabszolgát felizgatja a rá bízott vagyon elsikkasztására, aki szeretőjévé teszi, aki megtéveszti, bűnös üzelmekre tanítja, arra veszi rá, hogy a színházba járást vigye túlzásba, vagy felkelésbe vonja be, megrontja a rabszolgát. Az is megrontja, aki szóval vagy jutalommal arra bírja rá, hogy urának járandóságát elpusztítsa, fajtalanságra buzdítja, a neki adott javak pazarlására izgatja, aki pazarlóvá vagy engedetlenné teszi, vagy rábírja arra, hogy fajtalanságot tűrjön el.
Ulpianus D. 11. 3. 1. pr; 2-5 - Paulus D. 11. 3. 2.


Az úr számtartó rabszolgáját felszabadítja. Később elszámol vele, és midőn az elszámolás nem egyezik, kiderül, hogy az ura pénzét valami nőcskére pazarolta. Kérdés: perelheti-e azt az asszonyt a rabszolga megrontása miatt, hiszen a számtartó akkor már szabad volt. Azt válaszolom, hogy perelheti, sőt annak a pénznek ellopása miatt is, amit a számtartó még mint rabszolga a nőhöz elhordott.
Alfenus Varus D. 11. 3.16.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa