logo

XXII Aprilis AD

A megfélemlítés

A ius civile azon a merev állásponton volt, hogy a kényszer vagy a fenyegetés hatására megkötött szerződés is kötelez. Ezen a praetor változtatott; megengedte; akit zsarolással, kényszerrel vettek rá valamire, megtámadhatja a szerződést, sőt, a kényszerítőt büntetés fizetésére is kötelezte.
Így szól a praetor: "Ami félelem miatt történt, nem fogom érvényesnek tartani."
Ulpianus D. 4. 2. 1.


Ez a clausula magában foglalja mind az erőszakot, mind a megfélemlítést, és így, ha valaki erőszak hatása alatt cselekszik, ezen edictum alapján kap jogsegélyt. Erőszaknak azonban csak azt tartjuk, ami egyrészt kegyetlen, másrészt a jó erkölcsökkel szemben álló, nem pedig azt, amit a hatóság joggal alkalmaz, tehát jogszabály alapján és a viselt tisztség erejénél fogva. Tudnunk kell azonban, hogy ha jogtalanul cselekszik a római nép tisztségviselője vagy a tartományi elöljáró, Pomponius véleménye szerint alkalmazni lehet ezt a rendelkezést: így például, úgymond, ha valaki halállal vagy testi fenyítékkel fenyegetve pénzt csikar ki mástól.
Ulpianus D. 4. 2. 3.


Én úgy vélem, hogy a rabszolgasággal való fenyegetést vagy hasonlót is megfélemlítésnek kell tartani.
Paulus D. 4. 2. 4.


Labeo véleménye szerint nem lehet bármilyen félelmet a megfélemlítés fogalmába vonni, csak ha gonoszsága nagyfokú.
Ulpianus D. 4. 2. 5.


Ezt az edictumot nem vonatkoztathatjuk a gyáva ember félelmére, hanem csak arra, amelybe méltán esik az igen állhatatos ember is.
Gaius D. 4. 2. 6.


A fenyegetésnek ténylegesnek kell lennie, nem elég annak a gyanúja, hogy be fog következni. Ezt írja Pomponius is műve huszonnyolcadik fejezetében. Ő ugyanis úgy fejezi ki magát, hogy a bekövetkezett félelem az elfogadható, tehát ha valaki a megfélemlítést véghez vitte. Azután azt taglalja, helye van-e a szabály alkalmazásának akkor, ha elmenekültem földemről azért, mert hallottam, hogy valaki fegyveresen közelít oda? Szerinte Labeónak az volt a véleménye, hogy a szabályt nem lehet alkalmazni, és az erőszak miatti tilalom is elesik.
Nem lehet ugyanis engem erőszakkal kiűzöttnek tekinteni, ha nem várva be az erőszakot, elfutottam. Másképp van azonban, ha akkor menekültem, miután a fegyveresek már behatoltak: ekkor helytálló a szabály alkalmazása. Ugyanazt véli akkor is, ha esetleg erőszakkal építkeznél az én ingatlanomra: ez esetben alkalmazható az erőszak tilalmáról, de a megfélemlítésről szóló edictum is, hiszen én félelemből tűröm, amit teszel, és erőszak miatt engedem át neked a birtokot, és ezért Pomponius szerint helytálló a szabály alkalmazása.
Ulpianus D. 4. 2. 9. pr



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa