logo

XXII Aprilis AD

A megállapodások

A praetor az egyik legnevezetesebb edictumában kimondotta, hogy tiszteletben tartja mindazokat a megállapodásokat, szerződési kikötéseket, amelyek nem sértik a jogszabályokat, a társadalom erkölcsi rendjét. Későbbi korok erre az elvre építették a szerződések szentségének tanát. Így szól a praetor: "azokat a megállapodásokat, amelyek csalárdság nélkül, továbbá nem törvény, a plebs határozata, a senatus határozata, császári rendelet vagy határozat ellen jöttek létre, és egyik fél sem volt azokban rosszhiszemű, be fogom tartani."
Ulpianus D. 2. 14. 7. 7.

Ez a rendelkezés a természetes méltányosságon alapul. Hiszen mi egyezik meg jobban az emberek általános nézetével, mint az, hogy egymás közti megállapodásukat meg kell tartaniuk? A pactum (megegyezés) neve az egyezségből származik (ahonnét a béke neve [pax] is leszármaztatható - a latin nyelvben -), és jelenti két vagy több személy ugyanazon dologban létrejött egyetértő és tetszéssel találkozó megállapodását.

Az egyezség általános fogalmába vonható mindaz, amiben az egymással tárgyaló felek szerződéskötés vagy alkudozás során egyetértőén megállapodtak: mint ahogy azt mondjuk, hogy „összejöttek", azok, akik különböző helyekről egy helyre tartva megérkeznek, úgy, akik különböző belső indítékok által mozgatva egy véleményre jutnak, egyetértőén megállapodnak. Ezért az egyezség általános fogalom, és szellemesen határozza meg Pedius, hogy nem létezik olyan szerződés, sem kötelezettség-vállalás, amelyben akár szavak, akár tettek révén nincs megegyezés: így a stipulatio is semmis egyező akarat hiányában.
Ulpianus D. 2. 14. 1. pr-2.




Forrás: Diósdi György - A Római jog világa