logo

XXII Aprilis AD

A folyók védelme

Ez az edictum arról tanúskodik, hogy a praetor nem kizárólag a magánérdeket védelmezte, a közérdek iránt sem volt érzéketlen. A folyók védelme, ha más szempontból is - a katasztrofális ipari szennyeződés miatt - ma is sok gondot okoz.

így szól a praetor: „Megtiltom, hogy a köztulajdonban levő folyón vagy a partján bármi olyant cselekedjenek, vagy abba bármit úgy belevezessenek, hogy a víz folyása előző állapotához képest megváltozzék."

Ezzel a tilalommal a praetor meg akarja előzni, hogy egyes folyók kiszáradjanak, vagy a partvonal megváltoztatása a szomszédok jogait sértse. Ez a köztulajdonban levő folyókat érinti, akár hajózhatók, akár nem.

Így szól a praetor: „hogy a víz folyása előző állapotához képest megváltozzék". Tehát nem mindenki tartozik felelősséggel, aki valamit változtat, vagy bevezet, hanem aki ezáltal a folyást megváltoztatja. Ami pedig a folyás megváltoztatását illeti, nem a folyóvíz mennyiségére vonatkozik, hanem módjára és a vízfolyás erősségére értendő.
Általában azt mondhatjuk, hogy ez a tilalom arra vonatkozik, aki a víz folyásának vonalát megváltoztatja cselekményével,vagy pedig sekélyebbé, mélyebbé, sebesebbé teszi a vizet a mellette lakók ártalmára. Azzal szemben, aki ezt úgy teszi, hogy a vízpartiak ezáltal károsodnak, helye van a tilalom alkalmazásának.
Aki a fedett folyást nyíltan akarja vezetni, vagy aki az addig szabad folyóvizet eltakartan kívánja vezetni, ha ezzel a cselekményével alkalmatlanságot okoz a partmentieknek, e praetori rendelkezés alapján eltiltható.
Az is a tilalom alapján felel, aki a folyás előző állapotán változtat. A praetor az előző nyári folyáshoz képest érti a változást, mert a folyók folyása kevésbé változik nyáron, mint télen. Nem is a pillanatnyi nyarat, hanem az előzőt érti ez az intézkedés, minthogy annak a nyárnak a folyása már vitathatatlan. A nyarat az őszi napéjegyenlőségig kell érteni. Ha éppen nyáron tiltakozik valaki, akkor a legközelebbi, előző nyarat kell érteni, ha pedig télen, akkor nem a legközelebbi megelőzőt, hanem az azelőttit.
Ulpianus D. 43.13.1. pr.-4; 8.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa