logo

XXI Novembris AD

Megállapítások

A fenti elemzésből kiviláglik, hogy a rómaiaknak nem volt egységes elgondolásuk a pénz mibenlétéről, ami azzal magyarázható, hogy gondolkodásukra általában nem volt jellemző a zártság és a dogmatizmus. Mindez annyit tesz, hogy az előttük fekvő egyedi eset megoldása során annak konkrét igazságosságát keresték; ez pedig csak úgy lehetséges, ha esetenként szembesültek a kérdéssel: „Mi ez a dolog valójában? Milyen a természete?" Ez a felvetés pedig szükségképpen átvezet ahhoz a kérdéskörhöz, amely a forrásokban a rerum natura kifejezésben nyer kifejezést.
A rerum naturát röviden lehet a dolgok természetének fordítani, azonban ez többet és mást is jelent ennél, éppen a források alapján. Magába foglalja az embert körülvevő külvilág dolgait és történéseit, mégpedig úgy, ahogy azoknak lenniük kell, ahogy azoknak meg kell történniük anélkül, hogy az ember beavatkozna a folyamatba. Erre utal Paulus, amikor ugyanannak a dolognak több személy általi in solidum birtoklása kapcsán azt írja: az contra naturam est. Álláspontját pedig egy kézzelfogható példával támasztja alá: ha adott időpillanatban egy adott helyen A van, ugyanabban az időpillanatban B nem lehet ugyanazon a helyen, amely példa a minket körülvevő világ megfigyelésén alapul. A (rerum) natura ugyanakkor azon felül, hogy a dolgok természetét mint a minket körülvevő világot jelenti, itt az ahsurdus ellentéte is, vagyis mindent jelöl, ami nem képtelen, lehetetlen. így a (rerum) natura határfogalomként is értelmezhető, amit ugyanis a természeti megfigyelések igazolnak, normálisnak tekinthetők, míg mindaz, ami ezen túl van, contra naturam est.

Az eddigiek alapján a rerum natura egyfelől a minket körülvevő világot meghatározó és alakító végső alapelvek rendszereként jelenik meg, másfelől épp ennek következtében a naturalis és absurdus határát is jelölő fogalomként. A kérdés már csak az, mit gondoltak erről a római jogászok. Valószínűsíthető, hogy régen is vitatott lehetett a pontos jelentése, azonban a rerum naturára hivatkozó döntések ettől még nem váltak esetleges tartalmúvá. Az emberi jogalkotó ugyanis nem jár el ésszerűen, ha a naturával ellentétes szabályt alkot; mi több, erre nem is feltétlenül képes, hiszen van a jognak olyan szelete, amelyre a természet tanított meg minden lélekkel bíró lényt (vö.: Inst. 1, 2), így ezek szerint fogunk cselekedni.
A rerum natura tehát egy bennünk élő imperatívusz. Miért kell mégis hivatkozni rá? A kifejezés főként a kései forrásokban fordul elő nagy számban. Ez talán arra utal, hogy a természettől eltávolodott, kényelmes, földhözragadt élethez szokott ember gyakorta összeütközésbe kerül a természet által egykoron tanított normákkal, és nem tud választani, hogy melyiket kövesse. Ilyen esetekben találkozunk jogvitákkal is. Ekkor pedig a jogász feladata, hogy figyelmeztessen arra, mi is az, amire a natura tanított. Következésképpen a natura, illetve a rerum natura azokra az esetekre vonatkozik, amelyeket a jog másként nem tud megoldani.

A fentiek fényében mit mondhatunk tehát a kezdetben említett attikai vázáról, a 100 mérő búzáról és a 100 sestertiusról? Az attikai váza határozott, specifikus dolog, ekként ha kötelem tárgyaként szerepel, főszabály szerint csak azzal lehet teljesíteni. A rerum natura tehát itt a dolog minőségét helyezi előtérbe. A 100 mérő búza egyes szemei önmagukban nem képviselnek a forgalom számára releváns értéket, arra csak az összesség tarthat számot; ezért említjük mindig mértékegységgel. A rerum natura itt a dolog(fajta) mennyiségében nyer kifejeződést. Ugyanakkor a 100 sestertius egyes darabjai és összessége is egyaránt releváns értéket jelenít meg a forgalomban. Ezért bár elsőre itt is a mennyiség a döntő, az a kettősség, hogy az összesség és az egyes darabok önálló minőségeket jelenítenek meg, előtérbe hozza a pénz általános egyenértékes mivoltát.

Következésképpen a rerum natura itt a cél és a mennyiség egységében rejlik: melyik esetben, mire használjuk a pénzt (érmegyűjtemény fizetőeszköz). A források tükrében ekként érhető tetten a pénz mibenléte.


Erdődy János