logo

XXII Aprilis AD

Sikkasztás (a közvagyon megkárosítása)

A sikkasztásról szóló Iulius-törvény rendelkezik arról, hogy a vallásos, kegyeleti vagy közcélra szentelt pénzből senki ne vehessen el, hozzá ne nyúlhasson, saját dolgába be ne fektethesse, be ne ruházhassa, aki azt egyébként kezelheti, felhasználhatja, beruházhatja, kivéve, ha ezt törvény engedélyezi. Ugyancsak a köztulajdonban levő aranyba és ezüstbe senki semmit bele nem keverhet, bele nem olvaszthat, nem működhet közre rosszhiszeműen az abba történő bekeverésben, beolvasztásban azért, hogy ezáltal az rosszabb minőségűvé váljék.
Ulpianus D. 48.13.1.


A hátralékokról szóló Iulius-törvény alapján felel az, aki közcélra szánt pénzt valakinek a használatában hagy, és azt be nem hajtja.
Paulus D. 48.13. 2.


A sikkasztó büntetése a tűztől és a víztől eltiltás, aminek helyébe ma a deportálás lépett. Aki ez alá esik, miként minden előző jogát, a vagyonát is elveszti.
Ulpianus D. 48.13. 3.


Egy előkelő ifjút rajtakaptak, hogy a templomba vitetett egy ládát, melyben ember rejtőzött, aki azután a templomzárás után kimászott volna a ládából, hogy a templom értékeiből sok mindent összeszedjen, és azokkal együtt visszabújjék a ládába. Miután ez rábizonyult, Severus és Caracalla császárok szigetre deportálásra ítélték.
Marcianus D. 48.13.12.1.1.




Forrás: Diósdi György - A Római jog világa