logo

XXII Aprilis AD

Az erőszak

A Iulius-törvény a nyilvános erőszakról sújtja azt, aki fegyvereket, dárdákat halmoz fel földjén, majorjában, kivéve, ha vadászik, utazik, vagy hajózik.
Marcianus D. 48. 6.1.


Kivételt képeznek azok a fegyverek, amelyeket valaki áruként tart magánál, vagy örökségképpen kapott.
Scaevola D. 48. 6. 2.


Ugyanebbe a bűnbe esnek, akik zavargás vagy lázongás keltése céljából tanácskoznak, rabszolgákat vagy szabad embereket fegyverben tartanak.
Marcianus D. 48. 6. 3. pr.


Aki hajadon vagy férjnél levő nőt elrabol, halállal büntetendő. Ha az apa a könyörgések hatására meg is bocsátja a jogsértést, még kívülálló személy is - tekintet nélkül az ötéves elévülésre - vádat emelhet a tettes ellen, mert a házasságtörésről szóló Iulius-féle törvény a nőrablás bűntetténél ezt kimondja.
Marcianus D. 48. 6. 5. 2.


Pius császár büntetni rendeli azt is, aki szabad születésű fiút rabol. A császár leirata így hangzik: „Kedves Geminusom! Úgy rendelem, hogy Domitius Silvanus nagybátyja nevében hozzám felterjesztett panaszára példát kell szolgáltatni, mert megindultam az ő előterjesztésén, melyben elmondja, hogy szabadon született fiát, aki még egész fiatal, elrabolták, bezárták, veréssel és kínzással végső veszélybe sodorták. Azt akarom, hogy hallgasd meg őt, és ha így történt a dolog, szigorúan járj el abban."
Ulpianus D. 48. 6. 6.


A csalásról szóló Fabius-törvény alapján főbenjáró vétket követ el az, aki szabad embert tudatosan rabszolgaként eladj és ugyanez alá esik a vevő is, ha tudva annak szabad voltát, megveszi.
Ulpianus D. 48.15. 1.


A Fabius-törvény intézkedik arról, hogy megbüntessék azt, aki szabad embert vagy felszabadítottat akarata ellenére fogságba vet, fogságban tart, elad, még pedig tudatos rosszindulattal; továbbá mindazokat, akik ebben bűnsegédek, továbbá aki idegen rabszolgát vagy rabszolganőt szökésre felbujt, vagy azt urának, úrnőjének akarata ellenére, tudtán kívül elzárja, fogságban tartja, eladja, mégpedig rosszhiszeműen, büntetni kell mindazokat is, akik ebben bűnsegédek.
Callistratus D. 48.15. 6. 2.


A hitelezők, ha adósuktól a tartozást be akarják hajtani, peres úton kérhetik a követelésüket. Ha adósuk hozzájárulása nélkül annak birtokára behatolnak, Marcus Aurelius császár rendelete szerint elveszítik követelésüket. A rendelet szó szerint így szól:
„Az a leghelyesebb, ha perrel keresed azt, amire úgy véled, jogod van. Amíg el nem dől, az adós maradjon birtokban, te csak követelsz." Midőn erre Marcianus így válaszolt: „Hiszen semmi erőszakot nem alkalmaztam", így viszonozta a császár: „Azt hiszed, csak az az erőszak, ha embereket megsebesítünk? Erőszak mindaz az eljárás, amellyel valaki azt, amit jogos követelésének tart, nem bíró útján érvényesíti. Amivel azonban tisztességednek, méltóságodnak vagy a kegyeletnek tartozol, azt joggal cselekszed. Ha tehát valakire rábizonyul, hogy adósának bármilyen olyan dolgát, amit az nem maga adott át neki, bírói ítélet nélkül birtokában tartja, és jogot formál erre, arról meg kell állapítani, hogy elveszíti hitelezői jogát."
Callistratus D. 48. 7. 7.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa