logo

XXII Aprilis AD

Az emberölés

A Pompeius-törvény rendelkezik az apagyilkosokról. Aki apját, anyját, nagyapját, nagyanyját, fivérét, nővérét, unokafivérét, unokanővérét, nagybátyját, nagynénjét, testvére fiát vagy lányát, feleségét, férjét, sógorát, mostohaapját, mostohaanyját, mostohafiát, mostohalányát, patronusát vagy patronáját megöli bűnös szándékkal, ugyanazon büntetés alá essék, mint amit a Comelius-törvény az orgyilkosokra rendel. Ugyanaz a büntetése az anyának, aki fiát vagy lányát megöli, ugyancsak a nagyszülőnek, aki unokáját megöli. Annak is, aki mérget vesz, hogy azzal apját megetesse, még ha nem is tudta neki beadni.
Marcianus D. 48. 9. 1.


A régiek szokása szerint az apagyilkosság büntetése, hogy az apagyilkost vesszőkkel véresre verik, utána egy kutyával, egy kakassal, egy viperával és egy majommal bőrzsákba dugják, és a zsákot a mély tengerbe hajítják. Ezt akkor hajtják végre, ha közel van tenger. Egyébként Hadrianus császár rendelete szerint vadállatok elé kell vetni.
Modestinus D. 48. 9. 9. pr.


A Cornelius-törvény deportálást szab ki arra, aki embert öl, vagy ennek a dolognak oka lett, mert fegyveresen lopott, vagy aki emberölés céljából mérget tartott, árult, készített, vagy hamis tanúzása miatt valaki halálát lelte. Mindezen bűncselekmények miatt az előkelőbbek főbenjáró büntetést kapnak, az alacsonyabb rendűeket keresztre feszítik, vagy a vadállatok elé vetik. Gyilkos az, aki valamilyen fegyverrel embert ölt, vagy halálát okozta.
Felmenthető az aki embert ölt, és elítélhető a gyilkosságért, aki nem ölt: mert nem maga a tett, hanem kinek-kinek a szándéka büntetendő. Ezért gyilkosként büntetendő az, aki ölni akart, de véletlenül nem tudta tettét végrehajtani, viszont felmentendő az, aki véletlenül elhajított fegyverével gondatlanságból ölt.
Ha valaki verekedés közben kap ütést, és belehal, mivel magukat az ütéseket is mindenkinek az esetében mérlegeim kell, ezért az alacsonyrendűeket cirkuszi játékokra vagy bányamunkára ítélik, az előkelőbbek vagyonuk felének elkobzásával bűnhődnek.

Nem tekinthető a halál okának, ha a megütött ember néhány napig végzi mindennapi dolgát, és utána hal meg, kivéve ha életveszélyes sebet kapott, vagy halálosan megsebesítették.

Ha egy rabszolga a verésbe belehal, az urát nem lehet emberöléssel vádolni, hacsak nem szándékkal verette agyon. A fenyítésnek és a rabszolgák fegyelmezésének ugyanis mértéket kellett szabni.

Aki önvédelem céljából hord magával fegyvert, nem lehet úgy tekinteni, mintha emberölés céljából hordaná. Itt „fegyver" néven nemcsak a kardot értjük, hanem amit ártó céllal viselnek.

Aki a rablógyilkost vagy a fajtalankodni akarót megöli, azt nem szabad megbüntetni, az egyik esetben ugyanis az életét, a másikban a tisztességét védte közbűnténnyel szemben.

Ha valaki az éjjeli tolvajt vagy a nappal fegyverrel védekező tolvajt megöli, nem tartozik a törvény előtt felelősséggel. De jobban teszi, ha elfogja, és átadja a hatóságoknak.

A gyilkosságra felbujtó gyilkosként bűnhődik.

A bíró, aki emberek élete vagy sorsa fejében pénzt fogad el, vagyona elvesztése mellett száműzendő.
Paulus Sent. 5. 23. 1-10.


Ha ura egy rabszolgát megvesszőztet, vagy megkorbácsoltat, vagy bilincsbe veret, és az a bánásmód miatt néhány napon belül meghal, nem kell büntetéstől félnie a rabszolga halála miatt. Ne éljen azonban mértéktelenül jogával.
Emberölésben lesz bűnös akkor, ha az ő akaratából botütések alatt vagy megkövezés miatt meghal, vagy ha fegyvert használva halálos sebet ejtenek rajta, vagy ha felakasztatja, vagy parancsára pöcegödörbe dobják, vagy megmérgezteti, vagy különböző büntetésekkel szétmarcangolják a testét, vaskarmokkal tépdesik az oldalát, tűzzel égetik a tagjait, és nyílt sebekkel borított, vértől és gennytől folyó testét tovább gyötörve, leheli ki életét, mert ez barbár kegyetlenségre valló eljárás.
C. 9.14.1.


Aki a támadóját vagy az életét feltehetően veszélyeztető személyt megöli, e cselekedete miatt ne féljen semmiféle büntető eljárástól.
C. 9.16. 2.


Ha, amint állítod, latrot veszejtettél el, nem lehet kétség abban, hogy jogosan ölted meg azt az embert, akinek előzőleg gyilkos szándéka volt.
C. 9.16. 3.


Augustus császár vizsgálata egy Knidoszban történt emberölés ügyében Augustus császár, az isteni Caesar fia, főpap, tizenkettedszer kijelölt consul, tizennyolcadszor felruházva a tribunusi hatalommal; Knidosz elöljáróinak, városi tanácsának és népének üdvözletét küldi.
Követeitek: Dionüsziosz és egy másik Dionüsziosz, aki Dionüsziosz fia, felkerestek engem Rómában, és átadván nekem városotok határozatát, megvádolták az azóta meghalt Eübuloszt, Anaxandrida fiát, és Eübulosz feleségét: Trüpherát azzal, hogy megölték Khrüszipposz fiát: Eübuloszt. Én erre utasítottam barátomat Asinius Gallust, hogy indítson vizsgálatot, és vallassa kínzásokkal azokat a rabszolgákat, akiknek közük van az ügyhöz. Így megtudtam, hogy Khrüszipposz fia: Philinosz három éjszakán át szünet nélkül jogtalanul ostromszerűen megszállva tartotta Eübulosz és Trüphera házát. A harmadik éjszakán testvérét, Eübuloszt is segítségül hívta.
A ház tulajdonosai: Eübulosz és Trüphera, minthogy sem megbékíteniük nem sikerült Philinoszt, sem házukat nem tudták biztonságba helyezni, megparancsolták egyik rabszolgájuknak nem azt, hogy öljön - amit jogos haragjában bárki megtehetett volna -, hanem azt, hogy ürüléket öntsön ki, és ezzel űzze el a támadókat. A rabszolga viszont szándékosan vagy pedig akaratlanul - ő maga ugyanis mindvégig tagadta az előbbit - az ürülékkel együtt az edényt is kidobta, és halálosan megsebesítette Eübuloszt, holott ő kevésbé szolgált rá erre, mint testvére.
Ezeket a tanúvallomásokat elküldöm nektek. Különösnek találom mindenesetre, hogy a vádlottak féltek attól, hogy ti folytassátok le a rabszolgák vallatását, hacsak nem mutatkoztatok súlyosan elfogultaknak és alaptalanul szigorúaknak a rovásukra, nem azokkal szemben táplálván haragot, akik minden szenvedést megérdemeltek, hiszen három éjszakán keresztül jogellenesen és erőszakosan megtámadtak egy idegen házat, és ezzel valamennyietek közbiztonságát is veszélyeztették, hanem azokra haragudtatok, akik a jogtalan támadás visszaverése alkalmával balesetet okoztak, ami nem jogellenes. Most azonban tegyetek helyesen, és kövessétek az én ítéletemet. Ezt a levelet pedig helyezzétek el városotok levéltárában. Eg veletek.
FIRAIII. 185.


Aki magzatelhajtásra vagy szerelmi bájitalként italt ad, még ha nem is rosszindulatból cselekszi, minthogy ezzel rossz példát ad, ha alacsonyrendű, a bányákba küldendő, ha előkelő, vagyona elvesztése mellett a szigetekre száműzendő. Ha viszont az ital miatt nő vagy férfi meghal, a tettes halálbüntetéssel lakói.
Paulus Sent. 5. 23. 14.


Cicero Cluentius Habitusért mondott beszédében írja, hogy az ő ázsiai tartózkodása alatt, Milesiában egy asszonyt, mivel a másodörökösöktől kapott pénz fejében magzatát orvosságokkal maga elhajtotta, főbenjáró büntetéssel sújtottak. Azt legjobb császáraink is már elrendelték, hogy ha valaki elválva férjétől, a méhében hordott magzatot erővel eltávolítja, nehogy a már ellenséges férfinek fiút szüljön, az ilyent ideiglenes száműzetéssel kell büntetni.
Tryphoninus D. 48. 19. 39.


Forrás: Diósdi György - A Római jog világa