logo

XXII Aprilis AD

Az egyes crimen-ek

A rómaiaknál a közbűncselekményeket az egyes törvények határozták meg. Sok esetben magát a bűncselekményt is arról a törvényről nevezték el, amely a megbüntetést elrendelte. Egységes büntetőtörvénykönyv sohasem készült, hanem a különféle időkben hozott egyes törvényekből állt össze a büntetőjog.
Első helyen szerepelt a gyilkosság és az emberölés többi változata. Súlyosabban büntették a szándékos emberölést, mint a gondatlanságból okozott halált. Említésre érdemes, hogy az abortus előidézését is idesorolták, talán azért, mert abban a korban a vetélés nemcsak a magzatot pusztította el, hanem gyakran az anya halálát is okozhatta.

A felségsértés bűntette nem azt jelentette, mint amit a szó sugall. Nem a császár személyének védelmére szolgált, hanem általában a római államot védte, így nagyjában a mai hazaárulás és hűtlenség bűncselekményének felel meg. Egybevontan ismerkedünk meg a köz- és a magánerőszak körébe sorolt bűncselekményekkel. Az egyesítést az indokolja, hogy valójában mindkét esetben a magánosok elkövette erőszakoskodásokról, a személyes szabadság megsértéséről, így például nőrablásról vagy önbíráskodásról volt szó.

Sajátos, a mai ember számára mégsem ismeretlen bűncselekmény volt a „peculatus", a közvagyon megkárosítása. A Fabius-féle törvény pedig a különféle hamisításokat büntette, ideértve a hamis pénz gyártását és az okirathamisítást is. Befejezésül egy olyan bűncselekményről értesülünk, amely a mai galeri-bűncselekményekre: a garázdaságra emlékeztet. Nincsen új a nap alatt.



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa