logo

XXII Aprilis AD

A felségsértés

A szentségtöréshez igen közel áll az a bűncselekmény, amit felségsértésnek hívunk. Felségsértő az a cselekedet, amely a római nép vagy annak biztonsága ellen irányul. Emiatt büntetik azt is, akinek rosszhiszemű tanácsa alapján túszokat császári parancs nélkül megölnek; fegyveres emberek dárdákkal és kövekkel a városban tartózkodnak, az állam ellen összeesküsznek, egyes helyeket vagy templomokat elfoglalnak, ahol csoportosulás van, az embereket lázadásra szólítják fel.
Ide tartozik, ha valakinek helytelen tanácsa vagy felbujtása alapján tervezik, hogy a római állam hatóságait, a hatalmat gyakorlókat meggyilkolják; az állam ellen fegyvert fogjanak, továbbá, aki a római nép ellenségeinek rossz szándékkal üzenetet, levelet küld vagy jelzést ad, ha ezt az üzenetet és tanácsot a római nép ellenségei az állam ellen felhasználhatják, nem különben aki a katonákat felbujtja, vagy lázadásra rábeszéli.
Ulpianus D. 48. 4.1.


Nem esik a felségsértés bűntettébe, aki a császárok régi, romlott szobrait helyreállítja. Az sem, aki véletlenül dobott kővel eltalálja a szobrot, így döntöttek Severus és Caracalla Iulius Cassianushoz intézett leiratukban. Ugyanők Pontiusnak írták, hogy nem követ el felségsértést, aki még fel nem szentelt császárképet elad.
Marcianus D. 48. 4. 5.


Akik a császárok már felszentelt szobrait, vagy képeit beolvasztják, vagy ehhez hasonlót cselekszenek, a felségsértésről szóló Iulius-törvény ellen vétenek.
Venuleius Saturninus



Forrás: Diósdi György - A Római jog világa