logo

XVII September AD

Ius scriptum és ius non scriptum

I. A római jogászok tételes joguk összes forrásait ius scriptumr ,quod ex scripto venit és ius non scriptumra, quod ex nonscripto venit, osztják. E felosztás azonban nem azonosítható a jognak törvényes és szokásjogra való felosztásával. Az írott jog tételei az alkotmány értelmében múlhatatlanul bizonyos, a törvények által előszabott s közhiteit érdemlő alakban szerkesztett okmányba foglalást igényeltek, míg a nem írott jognál a följegyzés részint fölösleges, részint közömbös volt.
A ius scriptumhoz számítják a rómaiak a kihirdetett törvényeket (leges, populiscita, plebiscita), a tanácshatározatokat (senatusconsulta) és a hatóságok hirdetményeit (edicta magistratuum), ellenben a ius non scriptumhoz a jogtudósok feleleteit (responsa, prudentium) és a szokást (mores). Mindezen jogforrások között legkitűnőbbek a leges, a többiekről csak azt mondják, hogy legis vicem s. vigorem obtinent.



Forrás: részletek Bozóky Alajos: Római magánjog c. munkájából