logo

XVII September AD

A jogászok és a római jogtudomány

I. Ily kedvező körülmények között a jognak tudományos művelése roppant lendületet vett. Mindjárt Augustus alatt két jogiskola keletkezett, melyek Sabiniamisok és Proculianusok neve alatt ismeretesek. Amaz C. Ateius Capito tekintélyére támaszkodott, az utóbbi M. Antistius Lábáéra. Nevét a két iskola egy-egy kimagasló tanítványáról nyerte, t. i. a Sabinianusoké a Tiberius alatt élt Massurius Sabinusról (aki Capito nyomdokain haladt), a Proculianusoké pedig a Nero alatt élt Licinius Proculusról (aki Labeo iskolájának fejeként volt elismerve). Másként a Sabinianusok még Cassíanusoknak is neveztettek C. Cassius Longinusról (Sabinus egyik kővetőjéről), a Proculianusok pedig Pegasianusoknak Pegasusról (Proculusnak egyik tanítványáról).
Hogy miben állott a két iskola között fennforgott ellentét, azt ma már nem vagyunk képesek egész biztonsággal meghatározni. Lehet, hogy Labeo iskolája inkább a dolog természetéből és belső lényegéből indulva ki a jogban való törvényszerűségre, az elvek fölállítására fektetett nagyobb súlyt, míg Capito iskolája aggodalmasan a fennálló törvények betűjéhez ragaszkodott s minden absztrakt szabályt elvetendőnek tartott. Az ellentétnek ki kellett egyenlítenie, mihelyt az absztrakt szabály, mely nem ignorálta a tételes kivételt, hanem hasonlóképen valamely magasabb szempontból fogta föl, helyesen formulázva lett. Ehhez képest Labeo iskolája volt a tulajdonkép alkotó, míg Capito iskolája amannak nelkülözhetetlen kritikai ellenőrzését képezte.
Mindkét iskola egymást támogatta, s a klasszikus római jogtudományt, melynek művészi tökélyé épen abban állott, hogy a mindennapi élet fölött uralkodó jogtételeket akként formulázza, hogy a szabályban egyszersmind az alóla teendő kivételek alapelve is bennfoglaltassék, mindkét jogiskola szellemi munkásságának eredményéül kell tekintenünk.

II. A Proculianusok közül kiemelendők:

1) Antistius Labeo, ki Trebatius tanítványa volt, de e tanítóján kívül a többit is sorra hallgatta s ez által szelesebb látkörre, szabadabb fölfogásra és elfogulatlanabb ítéletre tett szert; sok oldalú egyéb ismeretei által jelentékenyen kimagaslott kortársai közül. Egész idejét úgy osztotta be magának, hogy hat hónapon át tanított, hat hónapig pedig teljesen az irodalomnak szentelte magát. Négyszáz munkát hagyott hátra, melyek még Pomponius idejében közkézen forogtak; a digestákban 63 töredék foglaltatik az ö műveiből, a többi jogászok műveinek töredékeiben pedig igen gyakran történik reá hivatkozás.

2) M. Cocceius Nerva, ki Tiberius császár meghitt barátja és consul volt (22. Kr. sz. u.) s önkéntes éhhalállal múlt ki (33. Kr. sz. u.); mint a Proculianusok egyik legjelesebb fejét gyakran említik forrásaink, de egyetlen művéről sincs tudomásunk.

3) M. Cocceius Nerva, az előbbinek fia, Nero alatt praetor jelölt, állítólag már 17 éves korában foglalkozott jogvéleményadással. Sempronius Proculus, kiről az iskola nevét nyerte, igen jelentékeny jogasz volt, sokszor idéztetik és 37 töredékkel szerepel a digestákban. Pegasus, Vespasianus alatt praefectus urbi és consul.

6) luventius Celsus és ennek hasonnevű fia, ki Nerva és a következő fejedelmek alatt praetor és két ízben consul volt s még Hadrianus alatt is működött; különösen az utóbbi a legkitűnőbb jogászok közé tartozott, éles eszű Ítéletére s gondolatainak szabatos kifejezésére nézve csak kevesen versenyezhettek vele, gyakran idéztetik s a digestákba 142 töredék vétetett föl Digestorum libri XXXIX című igen jeles művéből.

7) Neratius Priscus,z ki Pannonia legátusa volt s Traianus császár consiliumában részt vett; irataiból 64 töredék van a digestákban.

A Sabinianusok közül említendők:

1) Ateius Capito A ki Ojiliustanítványa volt; műveiről (a kétszázkilencven-ötödik könyvére világosan hivatkoznak) fennmaradtak ugyan egyes töredékek, de a digesták szerkesztésénél mi sem vétetett föl azokból.

2) Massurius Sabinus, az iskolának tulajdonképi feje, egyedül a tudomány hatalma által küzdötte föl magát nagy tekintélyre és csak előhaladott korában vétetett föl a lovagrendbe; mindazáltal már Tiberius alatt nyerte a ius respondendi!; számos művei közül főleg a libri tres iuris civilis című részesült általános elismerésben, úgy hogy még a classicus jogtudomány legkésőbbi idejében terjedelmes commentárok (libri ad Sabinum) alapjául szolgált, melyekből a digesták egyharmada áll. Róla mondják, hogy teljes vagyontalansága miatt főképp tanítványai tárták el őt.

3) C. Cassius Longinus, kiről az iskola másik nevét nyerte, Tiberius alatt consul, Claudius alatt Syria helytartója volt, Nero által egyedül C. Cassius őse miatt száműzetett, Vespasianus alatt ismét visszahivatott; többek között terjedelmes munkát irt a ius civiléről, melyet a későbbi jogászok sokféleképen felhasználtak.

4) Coelius Sabinus consul 69. évben és Vespasianus alatt nagy befolyású férfiú.

5) Priscus Javolenus már Vespasianus és még Plus alatt tevékeny; irataiból 206 töredék vétetett föl a digestákba.

6) Aburius Valens, műveiből 20 töredék van a digestákban.

7) Tusciamis.

8) Salvius Iulianus, anyai részről Didius Iulianus császár nagy atyja, Hadrumetumból (Africában); praetor, két Ízben consul és praefectus urbi volt. Hadrianus alatt senki sem multa fölül őt, s a későbbi írók előtt is nagy tekintélyben állott, az edictum perpetuum szerkesztésén kívül (31. §.) főleg libri XC digestorum című munkája által tűnt ki, a digestákban 457 töredékkel szerepel.

9) Sextus Pomponius, az előbbinek egyik ifjabb kortársa, az ismert jogtörténeti kézikönyv (27. §. VI.) szerzője, műveiből 585töredék van a digesákban.

10) Gaius 117-161 körül Kr. sz. u., az utolsó nevezetes jogász, ki az iskolák közötti ellentétet képviseli. Személyiségéről alig tudunk valami bizonyosat. Bár nem bírt ius respondendivel, s a későbbi jogászok nyilván ez oknál fogva nem is hivatkoznak reá, művei a következő korszakban az u. n. idézési törvény által (37. §.) törvényes tekintéllyel ruháztattak föl. Emléke főleg institutionum commentarii quattuor című munkája által maradt főn, mely a következő korszakban általános kézikönyvül szolgált a jogtudományba való első bevezetésnél s bizonyára ajánláskép számos egyéb műveihez is; reánk nézve különösen azért is érdekes ez a munka, mert sokkal teljesebben jutott el hozzánk, mint bármely más jogi munka. A digestákban 535 töredék foglaltatik Gaius müveiből.

III. Az imént elősorol takon kívül léteztek még szép számú jogászok, kikről emlékeink azt állítják, hogy Salvius lulianus tanítványai vagy követői (tehát szintén sabinianusok) voltak, u. m. Sextus Caecilius Africanus, akinek libri IX quaestionum címü munkájából 131 töredék van a digestákban; Terentius Clemens, kinek libri XX ad legem luliam et Papiam című munka jából 35 töredék foglaltatik a digestákban; Claudius Saturninus, kitől egyetlen egy töredék van a digestákban; L. Volusius Maecianus, kitől Marcus Aurelius császár tanulta a jogot, s kitől 44 töredék van a digestákban, egy assis distributio címü munkája pedig közvetlenül maradt reánk; és voltak olyanok is, kik sem az egyik, sem a másik iskolához kizárólag nem szegődve, bizonyos önállósággal és saját utjokon kisérlék még a jog művelését, p. o. Urseius Ferox, Plautius (az ennek munkájához irt commentárokból 228 töredék van a digestákban), T. Aristo (kit Plinius a legnemesebb férfiúnak s a tudomány kincsbányájának nevez), Vivianus (kinek neve gyakran említtetik a digestákban) és mások, de ezek külön iskolát (u. n. miscelliones vagy herciscundi), miként sokáig tévesen hitték, nem képeztek.

A tulajdonképi classicus jogászok virágzása a második század közepétől a harmadik század közepéig terjed. Ekkor működtek azok a jogi remekírók, kiknek művei legtöbb anyagot szolgáltattak Iiistinianus digestáihoz. A legnevezetesebbek közülük a következők:

1) Papirius Iustus, kinek constitutio-gyüjteményéből 16 töredék van a digestákban.

2) L. Ulpius Marcellus, ki Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt a császári consilium tagja, az utóbbi alatt azonfelül AlsóPannonia kormányzója, Commodus alatt pedig Britanniában hadvezér volt, de kiváló tulajdonai által a gyáva fejedelem bizalmatlanságát és gyűlöletét vonta magára, miért is a magánéletbe visszavonulva, egész idejét ismét teljesen a jogtudomány művelésének szentelte. Iratait, melyekből 159 töredék vétetett fel a digestákba, szerzőjük rendkívüli éleslátása, mély gondolkozása es a jognak bölcsészeti felfogása jellemzik?

3) Q. Cervidius Scaevola, állítólag görög származású, a jogtudomány legünnepeltebb férfiainak egyike, Antoninus Pius alatt respondens, Marcus Aurelius legkedvesebb és legbefolyásosabb tanácsadója, a később trónra jutott Septimius Severusnak, valamint a híres Papinianusnak mestere és még Commodus, sőt Septimius Severus alatt is tevékeny; munkáiból 307 töredék van a digestákban.

4) Tertullianus, valószínűleg azonos a jeles szentatyával, miután ezt még Ozséb is άνδρα τούς Ρωμαίων νόμους ήκριβωκόταηαΐν mondja; müveiből 5 töredék találtatik a digestákban.

5) Claudius Tryphoninus, ki Severus és Caracalla alatt élt s hihetőleg Papinianus mellett a fejedelmi tanács tagja volt, a digestákban 79 töredékkel szerepel.

6) Callistratus, az előbbinek kortársa, több jogi munkának szerzője, melyekből 99 töredék van a digestákban.

7) Venuleius Saturninus, az előbbivel egykorú, műveiből 11 töredék olvasható a digestákban.

8) Aelius Marcianus, kinek műveiből 275 töredék vétetett föl a digestákba.

9) Aemilius Macer, 62 töredékkel szerepel.

10) Florentinus, kitől 42 töredék maradt főn a digestákban.

11) Aemilius Papinianus (ázsiai származási!) Kr. sz. u. 172-212 közötti években működött.

Marcus Aurelius császártól véleményadási jogot nyerve, nemsokára advocatus fisci, Severus alatt magister libellorum, majd a császári consilium tagja és praefectus praetorio lön. Geta megöletése után az ennék palotájában zsákmányoló píaetorianusok által 112. évben szintén megöletett anélkül, hogy Caracalla császár öt a feldühödt testörsereg ellen megvédeni iparkodott volna, mert védeni nem is akarta.
Méltán nevezhetjük Papinianust a megvesztegethetetlen igazság megtestesült mintaképének, hivatalait és méltóságait, valamint irodalmi érdemeit fölülmúlja lelki nemessége és jelleme, mely halhatatlanságát mindenkorra megalapítja. Iratai, bár csak ötöt ismerünk s ezeket is csak töredékesen, mind béltartalomra, mind külalakra nézve a legkitűnőbb művek közé tartoznak, s úgyszólván a jogászvilág fejedelmévé avatták öt. A digestákban 595, a fragmenta Vaticanaban 43 jutott reánk.

12) Domitius Ulpianus (tán Tyrusból), az előbbinek assessora s több államhivatal viselője, Alexander Severus alatt s ennek szemeláttára a praetorianusok által megöletett. Tudomásunkra, jutott munkáinak száma 29-re rúg, s ezekből a digestákban 2462, részben meglehetős hosszú töredék olvasható.

13) Julius Iaulus (tán paduai), szintén Papinianusnuk assessora és több államhivatal viselője, a legtermékenyebb jogi iró; tudomásunkra jutott munkáinak száma legalább 88. melyekből a digestákban 80 lett felhasználva összesen 2080 töredékkel (a digesták egy hatodát képezik).
Az utóbb nevezett három jogászhoz, kik a jogászkarnak örök dísze és büszkesége maradnak, tartozik még:

14) Herennius Modestinus (tán dalmatiai), ki, bár nem éri utol elődjeit, mégis valamennyi utódját fölülmúlja; Műveiből 345 töredék van a digestákban.

Iustinianus Digesta készítői még két jogász iratait használták fel, kik azonban már a következő korszakhoz tartoznak, mert mindketten Constantinus császár után szerepeltek, ezek:

15) Hermogenianus (107 töredékkel) és

16) Aurelius Arcadius Charisius (5 töred.)

IV. Ezen korbeli jogászok nem szorítkoznak többé csupán a ius civilére, hanem a ius gentiumnak tovább fejlesztését is vonták be tevékenységük körébe az által, hogy a praetori jogot, melynek révén először hatolt be a ius gentium a polgári jogba, különös buzgalommal művelték s a bona fides alapelveit kézzelfogható, minden időkre alkalmas alakba öntötték. Evvel a római jogfejlődés tulajdonképi műve be volt fejezve, a forgalmi viszonyok belső jogtermészete a római jogászok irataiban remek módon kifejezésre jutott, még csak a betetőzés volt hátra, mely a császári törvényhozásnak volt fenntartva.

V. Ha a római jogtudományt kellőképen méltányolni akarjuk, okvetetlenül szem előtt kell tartanunk ama lényeges különbséget, mely közte és a mai tudomány között létezik. Nekünk, kik épen a római jogban egy részletezett jogi szervezetet igen kifejlett technikával bírunk, sokkal könnyebb a részleteket az alapelvekre visszavezetni és azokat összhangzó rendszerré kiépíteni, mint volt a római jogászoknak, kiknek a tudományt, az elméletet, a technikát még csak meg kellett teremteniük. Ismertek ugyan ők is p. a birtok fogalmát s tudták, hogy az tilalmak és az elbirtoklásnak alapja lehet, ismerték az adás-vevést s tudták, hogy abból kötelmek s a felek méltányos igényeihez és megállapodásaihoz képest kereseti jogok támadhatnak, de a birtok, az adás-vevés, a szerződés, a feltétel, a kötelem, a kereset, jog és méltányosság lényegéről sem a törvényekben, sem a praetorok hirdetményeiben nem állott semmi, hanem mindezeknek meghatározása az általános jogérzületre és a bírák belátására volt bízva.

A római jogászok feladata ennélfogva oda irányult, hogy mindezen fogalmakat meghatározzák, föltételezéseiket, alkatelemeiket és hatásaikat megállapítsák, egymáshoz viszonyukat szabályozzák, közös és megkülönböztető ismérveiket kifürkésszék s ekképp azon általános alapot, melyben az egyes részletek gyökereznek és egymással összefüggenek, tisztázzák és a gyakorlati jogkérdések végtelen sokaságának biztos eldöntése számára megnyerhessék. Nekik igazán teremteniük kellett a jognak technikáját, mely feladat jelentősége és lényegéről, sőt létezéséről az embereknek akkoron még sejtelmük sem volt. Csak az élet és a gyakorlati szükséglet vezette reá mintegy magától a római jogászokat. Ugyanazért az ö tudományuk tisztán gyakorlati, a mindennapi élet követelményei által létrehozott és ezeknek kiegészítésére irányzott tudomány volt.
Emellett azonban az öntudatlan naiv termékenységnek oly csodálatos jeleit adják, hogy e tekintetben őket eddig még senki fölül nem múlta. Ok mintegy a jognak alkotóművészei, az e művészetet magyarán valamivel csak később következik. Dacára nagy éles eszűségüknek, mellyel valamely jogi alapelvet a legnagyobb következetességgel keresztül szoktak vinni, egészséges gyakorlati értelmük mindig jókor tartja még vissza őket a túlságos szőrszálhasogatásoktól. Egészen tanszerű bölcseleti formulázásra nem fektetnek ugyan különös súlyt, s azért gyakran általános fogalmaik-, felosztásaiknál s az egyes anyagok belső elrendezésénél némi pongyolaság észlelhető ugyan, de magoknak a jogviszonyoknak boncolgatásánál mindig kitalálják a helyes fogalmat és kifejezést.
Nyelvük és írmodoruk sokoldalú műveltségükhöz és gyakorlati tapasztalataikhoz képest általában tiszta, egyszerű, szabatos, hozzájok méltó, minden tanszerűség színét kerülő, élénk és világos, és sokkal később fajult el, mint egyéb íróké. Jellemző, hogy a római jogászok azon lelkesedésnél fogva, mellyel szakmájuk iránt viseltettek, tudományukat egyúttal életbölcsességüknek tekintették.


Forrás: részletek Bozóky Alajos: Római magánjog c. munkájából