logo

IX December AD

A mozaikos mesterek

Az építészethez kapcsolódó mozaikmunkák előkészítése már az ókorban is különböző tradicionális szakmák közreműködésével történt. Ma van egy jelenség, miszerint az autonóm mozaikművészek képzőművésznek tartják magukat, és mindent ők maguk kívánnak végezni a kőtöréstől az utolsó simításokig. Ennek az az előnye, hogy a mű összes rétegét az ő kezük nyomát viseli, hátránya viszont, hogy a művészi mondanivaló kifejezéséhez szükséges szellemi és érzelmi lobogást folyamatosan fenn kell tartani a munka döntő részét képező fáradságos kézműves jellegű fázisokban is.
A kőfejtők és kőfaragók kitermelték azt a márvány nyersanyagot, melyet aztán felszabtak és egyenletes vastagságúra csiszoltak. Voltak burkolómesterek, akik az így nyert nagyobb kőlapokkal burkoltak falakat és padlókat. Külön alapozó munkások foglalkoztak a mozaikot fogadó aljzat rétegeinek elkészítésével.

A „tesselarius” volt a mozaikfektető mester. Szükség volt még a mészégető, mészoltó munkájára is. A mozaikos szakma művészei a pictor imaginarius, a pictor parietarius, és a musivarius voltak. A tervezőművész a pictor imaginarius volt, ő rajzolta, festette meg a tervet, melyet aztán a pictor parietarius adaptált a konkrét helyszín viszonyaihoz, aki véglegesítette a méreteket és az elhelyezést. A musivarius volt a mozaikművész.
A technika és az anyagok tulajdonságainak ismeretében ő választotta ki a megfelelő színű köveket, határozta meg a rakásmódot és saját kezűleg ő ültette át a tervet mozaikba, az irányítása alatt dolgozó tessellariusok, mozaikburkoló munkások közreműködésével.

Figyelemre méltó, hogy a mozaikművészet már szinte a kezdeteitől is e különféle szakmák összehangolt közreműködését szükségeltette, illetve, hogy a mozaikművészet kiteljesedésével ezek a szakmák egyre specializálódtak A fentebb felsorolt szakmák között persze voltak átfedések, a pictor imaginarius például nyilván el tudta végezni a pictor parietarius feladatát. Mindazonáltal a musivarius volt az a személy, aki az összes közreműködő munkájához értett, és ismeretei átfogták az egész műveletsort a kőbányától a kész mozaikfelület átadásáig.
A mozaikos szakmában ő a kulcsfigura, és emiatt nyilván az ő dolga volt megszervezni és koordinálni egy mozaikos építkezés folyamatát is. Azok a mai mozaikművészek, akik nem pusztán kézműves művészek, hanem autonóm alkotóként a mozaik technikát, mint egyéni művészi kifejező eszközüknek választották, szintén a musivarius személyével szeretik azonosítani magukat. Mert egy jó mozaikos személyben egyesíti a festő kifejező készségét és érzékenységét a mesterember szaktudásával, gyakorlatával és állóképességével.

romaikor_kep



A későbbiekben, amint a mozaikművészet a Reneszánszban megkezdődött hanyatlása után jelentőségét vesztette, mert fölé kerekedett a festett táblakép és az akár hatalmas méretű, mégis szállítható pannó, a mozaikművészet eme szakmai rétegződése is elmúlt. A mozaik kiszorult az építészetből, díszítőművészetté, kézműves-művészetté vált.
A reneszánsz után a szakma, vagy ha úgy tetszik a műfaj belső tulajdonságaiból fakadó önnön megújító erő hiányában tehát sem a megszűnő építészeti kontextus húzóereje, sem az építészetbe folyamatosan beépülő technikai és szellemi újdonságok nem ösztönözték, hosszú évszázadokig. Márpedig minden kor technikai újításai, legfejlettebb ismeretei az építészetbe ágyazódnak be a legmarkánsabban, az új szellemi áramlatok is az építészetben igyekeznek lenyomatot hagyni, mint ahogy a társművészetek is az építészetben elhelyezve igyekeznek elismertségre szert tenni. A mozaikművészet feléledése nem véletlenül következett be aztán az éltető építészeti kontextus feléledésével a 20. század második felében.

A mai korban három alapvetően más nézőpontból közelítő mozaikos dolgozik. A szakma ma szűk, mozaikot ritkán alkalmaznak, egyrészt azért, mert a mai építészet gyakran teljes műnek tekinti önmagát és semmilyen társművészet kiegészítő jelenlétét nem igényli, vagy mert funkciója még annyi kollektív szellemiséget sem szimbolizál, mint egy középület.
Annál fogva, hogy drága és lassú, nem felel meg a mai építkezések erőltetett iramának. Marad egyrészt a fényesebb korok mozaikjainak restaurálása, másrészt az ipari jellegű, vagy belsőépítészeti feladatok. Végül jelen van még valamelyest az autonóm, műtermi művészet hordozójaként, mint annak technikája. Ezek alapjában véve nem technikai, hanem szellemi különbségek.

A szakmában a mai autonóm mozaikművészek célja a hagyományok ismeretében a művészi mondanivalót kifejező legalkalmasabb technika választása, kifejlesztése. A kortárs művészetben a művész általában kiviteleztet, mint ahogy pld. Barcsay Jenő is tette, vagy együttműködik a mozaikművésszel, mint Chagall Melanoval. Lehet teljesen mozaikművész, azaz olyan, aki elsősorban ebben a technikában fejezi ki magát, és a folyamatos évtizedek alatt profizmust ér el a technikában is, illetve már a képzése is ilyen.

A díszburkoló munkások és kézműves-művészek célja a jelenkori építészeti és építkezési környezetnek, és felhasználói elvárásoknak esztétikailag és technológiailag egyaránt megfelelő kivitelezés.

A mozaikrestaurátorok célja a műtárgyak helyreállítása, a kor, az eredeti alkotó egyéni jegyeinek, és az eredeti technikának megértésével, esetenként a modern tudomány és technológia eredményeit is felhasználva. (Pld. modern injektáló anyagok.) Munkájához szükséges, hogy a technika felgombolyításával megértse régmúlt idők gondolkodását.

A Római császárságban gyakran előfordult, hogy egy motívum a birodalom több részén is felbukkant, ahogy a mozaikosok vándoroltak. Sokan úgy vélik, hogy generációkon át öröklött mintakönyvekből dolgoztak. Erre pedig semmi bizonyíték nincs. Arra viszont van, hogy a mozaikosok festők, azaz alakot előrajzolni tudó művész együttműködésével dolgoztak (pictor imaginarius).
Lehetséges, hogy csak az ő személyük, szakmájuk közvetítette az azonos képeket. Így pusztán az biztos, hogy a mozaikművészet előszeretettel alkalmazott bizonyos konkrét témákat. Arra sincs bizonyíték, hogy a mozaikosok különösen vándoroltak volna, amit nem magas bérük sem támaszt alá. Valószínűbb, hogy egyes képzett mesterek egyedül telepedtek le egy jó megrendelői környezetben, és a helyszínen szerveztek csapatot maguknak.



Balázs Miklós Ernő