logo

XXVII Novembris AD

A takarékos kezdetek

Ebben a korban, mint Seneca említett liternusi villalátogatásának kapcsán tudjuk, a konyhának külön kis helyiséget építettek, és mellé helyezték el a szűk, sötét fürdőkamrát, aminek nem volt ablaka, csak szellőlyuk látható.
A melegvizet is könnyebben tudták ideszállítani, és a konyhai tűzhely melegével kifűtötték a vele egybenyíló, ablaktalan fürdőt is. Már itt megjelenik az az ötlet, hogy egy fűtött helyiségből több szobát is kifűtsenek.

A köztársaság korának (Kr. e. 6. sz. – Kr. e. 1. sz.) itáliai házaiban éppúgy, mint később az insulák (bérkaszárnyák) emeleti bérlakásaiban is a hordozható parázs üstök (Camini) mellett melegedhettek. A faszéntüzelésű melegítőknél nem a füst kiszellőztetésére, hanem a felgyülemlő szénmonoxid eltávolítására kellett ügyelni.
Természetesen tudnunk kell, hogy Itáliában sokkal nagyobb gondot jelentett a nyári forróság, mint a pár hetes téli hideg ellensúlyozása. Annál meglepőbb, hogy mégis ezen az enyhe, kellemes éghajlatú vidéken alkották meg később a történelem legtökéletesebb fűtési rendszerét.

A rómaiak lakáskultúrája áll legközelebb a mai ember életkörülményeihez. A birodalom építészei megvalósították a központi fűtést, a nagy tömegek befogadására alkalmas lakótelepeket, megoldották a vezetékes ivóvízellátást és a fedett csatornarendszert. (Egy 4. századi feljegyzés szerint Rómában 46 602 bérház állott.) Sőt, megelőzték századunkat az energiatakarékosság fontosságának a felismerésében. Az építészet az esztétikum elé helyezte a komfortot és a fűtőanyaggal való takarékosságot.



Bíró Mária


Forrás:
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/93-056-04BiroM.html