logo

I December AD

Tartó- és lefedő szerkezetek

Róma föléje kerekedett elődeinek. A tereket kezdetben sík mennyezetekkel fedték le, ezek kiképzésében nem történt jelentős szerkezeti újítás a görögökhöz képest. Nem így a boltozat fejlődésének a területén, ahol a hellenisztikus és az etruszk eredményeket távol maga mögött hagyva a rómaiak a legfejlettebb szerkezeti megoldásokat érlelték ki.
A római építészet az összes lehetséges boltozati formát megteremtette. A legegyszerűbb ablakot, a félköríves dongát, a két fél henger áthatásából származó római keresztboltozat követte. A keresztboltozatot általában sorozatban alkalmazták hosszházas terek felett.

A központos tereket kupolákkal fedték le. A takarékos anyagfelhasználás arra indította a rómaikat, hogy a boltozati oldalnyomást felvevő falazatok méreteit csökkentsék, hagyták vastagon a falat: támpilléreket alakítottak ki, támíveket alkalmaztak. Ezek a kisegítő szerkezetek a boltozat fejlődésének a további lehetőségét teremtették meg az utókor számára.

Az áloszloprend és az ívezet egymásra vetítése révén jött létre az ún. Collosseum-motívum, amelyben a szerkezeti szerepet a nyíláskiváltó ívsor töltötte be, a tektonika esztétikai kifejezését az oszloprend.
A római építészet kialakította a „tiszta ívezet” szerkezetét is, a pillérekre vagy oszlopokra közvetlenül ránehezedő boltív rendszert. Az épületek tetőzetére vonatkozóan a görögök által használt módszereket követték. Formája, felhasználás módja sem változott. Mindezekkel még nem merült ki a rómaiak gyakorlatias leleménye.

A nagyvonalúan megoldott lépcsőházak és világítóudvarok érzékeltetik a szerkesztőkézség sokoldalúságát, ami az egyiptomiaknál és görögöknél nem volt jellemző.