logo

I December AD

Támasztószerkezetek

A rómaiak a támasztószerkezetek közül a görögökkel ellentétben a falazatok jelentősebb szerepet vittek az oszlopos és pilléres rendszereknél. A római a falazatok nyílásokkal való áttörését könnyen megoldotta.
A folyamatosan futó és tagolt támaszrendszerek összefonódása tette a római építészetet alkalmassá arra, hogy a szerteágazó szerkezeti igényeket kielégíthesse. A falazatok egynemű anyagból, vegyes építőanyagból és vázszerkezetes módszerrel is kivitelezésre kerülhettek. A római általában az építőelemek megmutatására törekedett. A vázas falak legősibb formájába a fagerenda szolgált merevítőként.

A vázas fal kő-, és téglapillérekből és készülhetett. Vázas jellege volt a boltozattal megerősített falaknak is. Jelentős szerkezeti és formai változásokon esett át a görögöktől átvett térbeli támaszrendszer, az oszlopos-gerendás szerkezet.

A görög dór oszloprend helyére az etruszk hagyományokat is magába olvasztó toszkán lépett, és új is társult a régiekhez, az iónból és korinthosziból „komponált” kompozit rendszer.