logo

V December AD

Vitruvius megítélése az utókor szemszögéből

Az európai építészet élete úgy hozta magával, hogy a vitruviusi könyvekkel még nagyon sokat foglalkozunk a teóriatörténet során. Ezt megelőzve azonban szükségesnek látszik már itt sommázni az utókor legjellegzetesebb észrevételeit annak érdekében, hogy befejezésül "megvédhessük" illusztris szerzőnket. Vagyis, hogy alkotását a később hozzá ragadt reflexiók nélkül, önmagában értékelhessük.
Vitruvius értékelése szélsőséges. Egyrészt úgy állították be, mint jószándékú, de félművelt pallért, aki kissé naivan áll elő félig megemésztett "tudományával". Kevesebben uomo universalét láttak benne és széles lá-tókörű polihisztornak tartották. Valószínűleg a harmadik csoport képviselőinek van igazuk, akik nyilvánvaló és tagadhatatlan érdemeit elismerik, azzal a fenntartással, hogy ezt meg azt nem csinálta szabatosan.

Difficile est satiram non scribere (emberi tulajdonságunk, hogy előbb látjuk meg a furcsát meg a rosszat, mint a jót), ezért a kritikák élesebb tételeit idézzük. Ezek:

Vitruvius műve ügyetlen kompiláció terminológiája zavaros meghatározásainak pontatlansága abból származik, hogy tud ugyan görögül, de nem elég jól az átvett hellén hagyomány anyagot nemcsak vulgarizálja, hanem félreérti és ezzel "becsapja" a jövendőt, amely a hibákat átveszi konkrét épületekre nem vonatkoztatja rendszerét agyontárgyalja a skénográphiát, a perspektíva-szerkesztéshez mégsem ért az oszloprendeket össze-vissza tárgyalja az oszloprendek rendezett modul szisztémáját, kánonját nem adja meg arányrendszere nem esztétikai jellegű, hanem egyszerű méretösszefüggések szkémája esztétikája nem alkot önálló rendszert sem saját korára, sem a közvetlen római jövendőre nincs hatással az építész-ideál, akit lefest, soha nem volt és a későbbi római építészetből is hiányzik stb.

A tüzetes történeti nyomozás mindezen pejoratív reflexiók eredetét fel tudja fedni. Összefoglalóan úgy lehet okát adni ennek a kritika-sorozatnak, hogy a műnek quattrocento kori felelevenítésekor, magának a reneszánsz elejének teljesen zavaros elképzelései voltak az antikvitásról. így alig tudta az újkor eleje históriai hitelességgel megítélni Vitruvius ugyancsak bizonytalan közvetítését egy közel félezer éves hagyomány anyagról. Majd később a philhellén Winckelmann nézetei okoztak hosszantartó szemlélettorzulást.
A 19. századi pozitívizmus pedig divattá tette a korabeli forrásanyagnak, tudósításoknak minuciózus vizsgálatát, hitelük elvetését, amire azután az autodidakta Schliemann cáfolt rá látványosan. Végül a filológiai, művészetelméleti tudálékosság olyan ismeretek hiányát vetette szemére Vitruviusnak, amivel ő ab ovo nem rendelkezhetett. Mindezek helyett szükség van Vitruvius olyan megértésére, amely a mű keletkezési korának viszonylatában magát őt és magát a művet kísérli megérteni és reálisan "helyére tenni".


Forrás: Hajnóczy Gyula Az építészetelmélet történetei