logo

XXX Novembris AD

Vitruvius értelmezése önmagában

A traktátus formális struktúráját felvázolva úgy tűnik, hogy nem véletlenül 10 a könyveinek száma, hiszen ez az egyik tökéletes szám. Az egyes könyvek fejezetei nem azonos terjedelműek. A legrövidebb öt, a leghosszabb a X. könyv tizenhat fejezetből áll. A tárgy határozta meg tehát a terjedelmet. A tartalom tárgyalási sorrendje az építészet felosztását követi. Az építészet épületek, napórák és gépek készítését jelenti. Az épületek címszó kettőt fed: a várost és magukat az épületeket. A tárgyalás menete eszerint halad összességében. A városépítészetnek fél könyvet szán, az épületekre hét könyvet. Közbe iktatja a vízzel foglalkozó könyvet, majd az órák és effélék, valamint a gépek tárgyalására egy-egy könyv jut.
Az értekezés közlésmódszerét tekintve, legtöbb könyve egységként hat. Kivételt képez a templomokkal és az oszloprendekkel foglalkozó gondolatcsoport, ez kétkötetnyi terjedelmű. A könyvek általában elvi, a konkrét témához tartozó, azt befolyásoló eszmefuttatással kezdődnek. így lesz az egész mű előzéke a teória, a városépítészeté az ökológia, a templomépítészet és az oszloprendeké az aránykérdés, a lakóházépítészet, a klíma, az órák bevezetője az égboltról való ismertetés. A téma részletes kifejtése azután néhol rapszodikusan kanyargó, máshol egyenes mederben folyik.

Lényeges a traktatus görög és római Janus-arcuságának lehetőség szerinti pontos értelmezése. A tartalom jelentős része hellén eredetű, kezdve az aránykérdéstől az ostromgépek mechanizmusáig. E körön belül a hellenisztikus tudomány és szellemiség hat közvetlenül, amire sok más mellett az oszloprendek tárgyalási sorrendje is utal. A mű keletkezésének az idejében Latiumban is, máshol is Itáliában posthellenisztikus építészet virágzott, az autochton sajátosságok szinte csak csiráiban érzékelhetőek. Mindezekhez hárul az Augustus-kor klasszicizáló törekvése is.
Ennek ellenére számos utalás történik olyan eredményekre, amelyek a későbbi római építészet jellegét, nagyságát sejtetik. A toszkán hagyományok beépülnek a templomépítészettel, az oszloprendekkel foglalkozó könyvekbe, a lakóházépítészettel foglalkozó passzusokba. Ugyanígy a villákról, a színházról, a bazilikáról, a falfestészetről írtak a római építészet szerves részei már. Igaz, hogy a boltozatokról keveset ír, de ennek monumentális alkalmazása csak Néró korától kezdődik. Végül a firmitas utilitas venustas megfogalmazás is, nemkülönben az egész mű szellemisége, enciklopédikus volta egyértelmű bizonyítéka az opus szándékolt és összességében elért eredetiségének.

Mindezekből az következik, hogy merő abszurditás az az állítás, hogy a kibontakozó nagy jövendő perspektívájából nézvést Vitruviust akár nem létező figurának tekinthetjük. Elképzelhetetlen, hogy a művében felhalmozott ismeretanyag nem hatott volna, hiszen olyan normatívákat adott, ami rendre megvalósult a római építészetben. A vitruviusi építészideál fiktívnek minősítése is hamis, elég Apollodorosi. említenünk meg a légiók műszaki törzsgárdájának pallérozottságát és diszciplináltságát. Az Európa szerte keresett itáliai hadmérnök-architektusok típusát a rinascimento csak újrateremtette, mert ilyenek alkották meg magát a római architektúrát.


Forrás: Hajnóczy Gyula Az építészetelmélet történetei