logo

IX Sextilis AD

Pons Iudeorum

Pons Iudeorumnak a középkori római népnyelv nevezte, ugyanis közel feküdt a Ghettóhoz.

A Róma legrégebben épült, még ma is használt hídja.



Kr. e. 62-ben építették, amikor a korábban a helyén álló fahíd tűz martaléka lett. Építtetője Lucius Fabricius, curator viarum volt. Erről egy elegáns korinthoszi oszlopfő felirata tudósít:

”L . FABRICIVS . C . F . CVR . VIAR | FACIVNDVM . COERAVIT | IDEMQVE | PROBAVIT.”

A Campus Martiusról vezetett a Tiberis-szigethez. Két másik restaurálója nevét is ismerjük, a Kr. e. 21-es árvíz után Q. Lepidus consul, a Kr. e. 23-as után pedig M. Lollius consul építtette újjá.
Ez az utóbbi lehetett az a kőszerkezet, ami a megelőzőkben fából készült hidat felváltotta. Eredetileg közúti híd, ma csak a gyalogosok használhatják. Pillérei és boltívei is kőből készültek. Teljes hossza 62 méter, szélessége 5,5 méter, két széles pillérének távolsága 24,5 méter.

Az ívek eredetileg peperinóból épültek, a mai külső borítás travertinből van. Ez az a legjobban megőrzött antik híd, ami a leginkább őrzi eredeti szerkezetét és arculatát. A híd oldalain végigfutó parapet (mellmagasságú korlát) 1679-ben, XI. Ince rendeletére épült, aki egy bronz balusztráddal is kiegészítette.



T. Horváth Ágnes


Forrás:
http://agnesthorvath.googlepages.com/hidak