logo

XXVII Januarius AD

Közfürdők .

A közfürdők, a római városok életének elmaradhatatlan kellékei, a magánházak fürdőinek megnagyobbított másaiként alakultak ki a köztársaság korában, midőn a hellenisztikus civilizáció kényelmét az itáliai városokba bevezették.
A fennmaradt legkorábbi közfürdők, különösen a teljes épségben tanulmányozható pompejiek, nemcsak kisebb méreteikkel, hanem alaprajzi beosztásukkal is erősen eltérnek a császárkorban általános nagy thermáktól. Állandó részeik, beosztásuk sorrendje és technikai megoldásuk már ekkor kialakult, de még nem nyerték el a császárkorra jellemző reprezentatív és monumentális formát. Az öltözőhelyiség, a fyigidayium (hideg fürdő), a tepidarium (langyos fürdő) és a caldarium (forró fürdő), valamint a testgyakorlásra szolgáló udvar elrendezése az adott férőhelytől és az épület alakjától függően, de elsősorban a fűtés és a vízszolgáltatás legcélszerűbb megoldásához alkalmazkodva történt.

Nem törekedtek az épület belső szerkezetének szimmetriájára, a helyiségek egymásba nyíló sorainak perspektivikus hatására és a lenyűgöző méretekre. Minden a legcélszerűbb és a legegyszerűbb volt, akárcsak a többi gyakorlati célú építménynél. Mégis felbecsülhetetlen a korai fürdők építészettörténeti jelentősége, mert éppen a gyakorlati cél szükségletéből következően alakult ki bennük a későbbi thermáknak és általában a császárkori építészetnek nem egy alapvető szerkezeti megoldása.

romaikor_kep



Helyiségeiket központi fűtéssel látták el; a meleg levegőt az üreges padozat (suspensurae) és a falak közeibe vezették. Még a kisméretű helyiségeket is dongaboltozattal vagy kupolával fedték, hogy így teljesen zárt és temperált tereket nyerjenek. Az maradt már csak hátra, hogy ezeket a szerkezeti megoldásokat és helyiségtípusokat Róma méltóságához és gazdagságához illő méretekkel és dekorációval nagyszabású térkompozíciók részévé tegyék.

A monumentalizálás folyamata minden jel szerint Campaniában indult meg, ahol a későköztársaság századaiban Róma és Itália előkelő társadalmi osztályainak üdülőhelyei alakultak ki, és ahol a Baiae körüli meleg források fürdőközpontokká váltak. A baiaei fürdők romjai között találjuk a „Tempio di Mercurio" néven ismert, több mint 21 méter átmérőjű termet, a római építészet legkorábbi monumentális kupola-alkotását.
A terem két négyszögletes és négy félköríves fülkéjével önmagában zárt centrális térkompozíciót alkot, a hozzá csatlakozó többi épületrész azonban még nem képez szimmetrikus épületrendszert. Az építkezés ideje Augustus uralmának korai szakaszára tehető, ami arra vall, hogy ekkor tették meg a döntő lépést a nagyszabású fürdőépítkezés felé.

Rómában az első nagy közfürdőt Agrippa építtette a Mars-mezőn. Táplálására egy új vízvezetéket létesítettek, és első ízben erre a fürdőre használták a therma elnevezést. Minden okunk megvan azt gondolni, hogy Agrippa fürdői nyitották meg az utat a későbbi századok grandiózus római thermáinak fejlődése felé.

Forrás: Maróti Egon - Horváth István K. - Castiglione László: A régi Róma aranykora Gondolat Kiadó 1967.