logo

XV Quintilis AD

Augustus az építtető .

Az ókor egyetlen ránk maradt átfogó építészet-elméleti munkáját Augustus kortársa és védence, Vitruvius írta i. e. 33 és 22 között. A io könyvből álló munkát a bevezetésben a szerző így ajánlotta az uralkodónak:
„Midőn észrevettem, hogy gondoskodásod nemcsak az általános jólétre és az állam berendezésére irányult, hanem a mindenki számára hasznos középületek létesítésére is, hogy így az állam Teáltalad nemcsak provinciákkal gazdagodjék, hanem a birodalom méltósága nagyszerű és tekintélyt emelő középületekkel gyarapodjék, úgy véltem, nem hagyhatok fel azzal a törekvéssel, hogy ezeket a könyveket az első alkalmas pillanatban egy Neked szóló ajánlással közrebocsássam".

Vitruvius, aki a munka megírásának lehetőségét császári támogatásnak köszönhette, nemcsak szakmai elfogultságból és hízelgésből állította egy sorba Augustus építkezéseit a birodalom politikai megerősítésével. Midőn az építkezés célját az állam „maiestas"-ának és „auctoritas"-ának növelésében jelölte meg, nyilvánvalóan az uralkodó szándékát fejezte ki. Augustus saját maga, életművéről írt tömör beszámolójában három fejezetet szentelt építkezéseinek, nem hagyva kétséget afelől, hogy ezeket államférfiúi tevékenysége igen fontos részének és érdemének tekintette. A Res Gestaeben felsorolt építkezések számát és jelentőségét, a fennmaradt alkotások mellett, az irodalmi és feliratos szövegek adatai megsokszorozzák.

romaikor_kep



Nem művészetpártolásról van itt szó csupán, hanem a politikai program megvalósításának egyik formájáról, a közélet igen sok ágát érintő, átgondolt és tervszerű tevékenységről. Magától értetődő, hogy ennek a programnak a kialakítása és megvalósítása a segítőtársak és a kivitelezők nagy csoportjának a közreműködése mellett is elképzelhetetlen lett volna az uralkodó személyes érdekeltsége és irányítása nélkül. Nehéz lenne megállapítani, hogy a császár felolvastatta-e magának Vitruvius kézikönyvét, mint ahogyan szerzője szerette volna, annyi azonban bizonyos, hogy tájékozódott az építészeti kérdésekben és irodalomban, s egy-egy nagyobb művének terveztetésekor elképzeléseit nemcsak nagy általánosságban juttatta kifejezésre.

Suetonius írja, hogy a császár egy-egy intézkedése vagy szándéka alátámasztására „néha egy egész könyvet felolvasott a senatusnak, és rendeletben ismertette a néppel, így például Rutilius beszédét Az építkezés módjáról; ... ezzel is csak meg akarta győzni az embereket, hogy a két ügy nem az ő fejében fordult meg először, hanem már őseinek is szívén feküdt annak idején".
Az utóbbi megjegyzés különösen jellemző. Kitűnik, hogy Augustus, aki építkezéseivel is új korszakot nyitott a római, sőt az egész ókori művészet történetében, ezt a tevékenységet is elsősorban a hagyományok ápolásaként, a régi szokások felújításaként kívánta feltüntetni. Ily módon nemcsak saját kezdeményezéseit igazolta, hanem jogcímet talált arra is, hogy hasonló tettekre buzdítsa mindazokat, akiknek azt vagyoni helyzete lehetővé tette és rangja előírta.

A Monumentum Ancyranum szövegében Augustus, igazi római észjárás szerint, három csoportban sorolta fel építkezéseit. Megkülönböztette az állami vagy szakrális (vallási) jellegű földön újonnan emelt épületeket a helyreállított középületektől és azoktól az új középületektől, amelyeket saját telkein emeltetett. Szempontunkból helyesebb, ha ezektől a jogi különbségektől eltekintve, az építkezések célját, tartalmát és formáját vesszük szemügyre.


Forrrás: Maróti Egon - Horváth István K. - Castiglione László: A régi Róma aranykora Gondolat Kiadó 1967
..