logo

XV Quintilis AD

A templomok

A korszak legjelentősebb templomai Róma városában épültek, de ezeknek egy része teljesen elpusztult, más részükből pedig csak romok maradtak ránk. A legkorábbi Augustus-kori templom a Tiberis menti Apollo szentély volt, melyet C. Sosius consul i. e. 32-ben építtetett újjá. Itt találkozunk első ízben a faragott márványdísznek azzal az eleganciájával, ami az egész korszakra olyan jellemzővé vált. Ez is, mint az augustusi templomok, szinte kizárólag - az i. e. 29-ben felszentelt ion-rendű Divus Julius szentély kivételével - korinthosi oszlopokkal rendelkezett.
A korinthosi oszloprend, amely a görög építészet újítása volt, Augustus korában vált a római építészet uralkodó és kizárólagos elemévé. Díszes volta, az oszlopfők ornamentikájának változatossága és alakíthatósága mellett elsősorban az tette alkalmassá a római építészet céljaira, hogy tetszés szerint lehetett alkalmazni olyan összefüggésben is, ami a dór oszlopok zömökségét és az ión oszlopok egynézetűségét kizárta.

A Magna Mater templomot csak ókori ábrázolása alapján tudjuk elképzelni. A Castor és Pollux templom felépítményéből csak három nagyszerű oszlop maradt fenn, mint a Forum Romanum mai képének jellegzetessége. A Concordia templomból származó faragott márványdíszek az augustusi épületszobrászat legdúsabb és legfejlettebb emlékei. Szinte nyomtalanul eltűnt Augustus legkedvesebb és legünnepeltebb temploma, a palatinusi Apollo-szentély is. Építését a Sextus Pompeius fölött aratott tengeri győzelem emlékére még i. e. 36-ban kezdte el, és az elkészült templomot i. e. 28. október 9-én avatta fel.
A szentély helyét a Palatinuson, eredetileg a saját palotája számára vásárolt területen jelölte ki, a legendás „Romulus háza" közelében. Szomszédságában lakott aztán ő maga is egy régebbi házban, amely eredetileg Hortensiusé, a híres szónoké volt. Lakóhelyéül tehát a római állam ősi hagyományaitól megszentelt területet választotta, s szomszédjává tette védőistenét. Apollót Augustus már ifjúkorától kezdve hangsúlyozottan tisztelte. A triumvirátus alatt, amiatt szólták meg, hogy az isten jelmezében lakomázott, később pedig - nyilván kívánságára - azt híresztelték, hogy igazi atyja Apollo volt, aki anyját kígyó alakjában közelítette meg. Az Antonius elleni küzdelem idejében az. Apollo nevéhez fűződő eszméket írta zászlójára; a férfias és szigorú erkölcsök jelszavát szegezte szembe a hellenisztikus kelet királynőjével szövetkező bacchusi ellenféllel.

A palatinusi templomot rendkívüli pompával ruházták fel. Oszlopcsarnokait a Danaidákat ábrázoló szobrok díszítették, udvarában Myrón - a nagy görög szobrász - világhírű bronz tehenei álltak. Kapuit elefántcsont-faragás ékesítette ; az egyiken a Niobidák pusztulása, a másikon a Delphi ellen támadó gallusok veresége volt látható. A templom oromzatán a napisten kocsija fénylett, a szentélyben Apollo, Leto és Artemis szobrai álltak, és színarany tripusok hirdették az alapító bőkezűségét. A templom csarnokaihoz egy görög és egy latin nyelvű könyvtár csatlakozott.

romaikor_kep



A Róma városi alkotások pusztulásáért a nemaususi (Nímes) templom kárpótol, amelyet Augustus és Róma istennő tiszteletére Agrippa kezdett el építtetni i. e. 16-ban, majd később Augustus által örökbe fogadott fiai, Caius és Iulius Caesar emlékének szenteltek. A szinte teljes épségben fennmaradt szentély az augustusi templomépítészet iskolapéldája.
Magas pódiumon áll, amelynek több mint kétharmadát a cella foglalja el. A mély előcsarnok tetőzetét a homlokzaton hat, az oldalakon négy korinthosi oszlop tartja, beleértve a sarok-oszlopokat és a cella előoldalának falához simuló háromnegyed-oszlopokat is. Az előcsarnokhoz elöl lépcsősor vezet fel, amelyet a pódium két előrenyúló szárnya fog közre.

A pódiumon álló, oszlopos előcsarnokkal ellátott, oldalt és hátul zárt falakkal határolt templom etruszk hagyományokból származó ősi római típus. Kialakulásában közrejátszott ugyan a korai görög hatás, de eredeti faszerkezetű formájában a görögtől élesen elütő képet nyújtott. Midőn áttértek a kőépítkezésre, a hatalmas és tarkán díszített tetőzetet görög mintára alakították át, megmaradt viszont az a legfontosabb jellegzetessége, hogy kizárólag elölnézetre épült, és homlokzati csarnokával ellentétben hátoldala és oldalfalai simák és dísztelenek voltak. Az elölnézetűség abban is megnyilvánult, hogy a templom rendszerint egy tér hátsó oldalához zárkózott, és az előtte elterülő tájjal vagy épületegyüttessel szembefordult.
Nem vette körül lépcsőzet, mint a görög templomot, hanem csak elölről lehetett megközelíteni. A görög templomok felülmúlhatatlan hatású oszlopsorát oldalt legfeljebb a hátsó falig vezették, ezt pedig a hátoldal lezárása és az elölnézet határozottsága kedvéért a pódium széléig kiterjesztették. Máskor, mint a nimes-i „Maison Carrée" esetében is, átvették a teljes oszlopkoszorút, de a cella kezdetétől csak a fal síkjához tapadó féloszlopok vagy pillérek formájában. Ezzel nemcsak a hagyományos és a római elképzelésnek megfelelő frontalitást őrizték meg, hanem tanújelét adták annak is, hogy a görög oszloprend a római építészet kelléktárában már nem elsősorban szerkezeti elem, hanem inkább díszítő eszköz volt.
A dekoráció, a tagolás, az optikai hatás kedvéért ott is felhasználták, ahol már semmiféle tektonikai szerepet nem játszott, s ilyenkor gyakran domborművé, sőt stukkóból készült vagy festett kulisszává változtatták. A „Maison Carrée" architrávjának finoman faragott indadísze tanúsítja, hogy a templom építésében azok a kőfaragó mesterek vettek részt, akik a fővárosi építkezéseken dolgoztak.

A templomok váltak az Augustus-kori Rómában kialakított építészeti stílus legfontosabb terjesztőivé. A birodalom minden tartománya és városa tanújelét akarta adni az uralkodó iránti hűségnek. Ebben nemcsak a politikai belátás, hanem az őszinte érzés is szerepet játszott, hiszen a tartományok Augustus alatt szabadultak meg először a polgárháborúk kegyetlen pusztításaitól és az önkényeskedő helytartók és adóbérlők fosztogatásaitól.
A Princeps a fővárosban megtiltotta ugyan személyének vallásos tiszteletét, de megengedte, sőt valószínűleg jó szemmel nézte, hogy az Urbs határán kívül templomokat építsenek Róma istennő és az ő tiszteletére. Róma és Augustus templomai gomba módra szaporodtak az egész birodalomban, és még a görög hagyományú területeken is meghonosították a római templomtípust, valamint az Augustus-kori építészet stílusát.


Forrrás: Maróti Egon - Horváth István K. - Castiglione László: A régi Róma aranykora Gondolat Kiadó 1967.