logo

XXVII Novembris AD

Az észak-afrikai provinciák

Észak-Afrikában, a kései ókori időkben két egymástól független építészet virágzott, az egyik a hellenizálódott Egyiptomban, a másik a punok által lakott területeken, a Szicíliával és Hispániával szemben fekvő partszegélyen. Egyiptomban az eredeti, helyi építészeti hagyományok továbbélése mellett kialakult a hellenisztikus-római is, de ez is annyi sajátosságot olvasztott magába a környezetéből, hogy az egyiptomi építészettörténet szerves részének tekinthető, nem beszélve természetesen azokról az alkotásokról, amelyek klasszikus mivoltukat teljesen megőrizték.
A libyai-pun területeken - a római Numidiában és Mauretaniában - a pun hagyományok adták meg a hely építészeti műveltségének az alapját a római hódítás előtt. Ezek azonban alig ismeretesek, mert az emlékek sorsa osztozott Karthágóéval: a rómaiak a szó szoros értelmében letörölték a föld színéről, elpusztították.


Az i. sz. 2. sz.

Az afrikai provinciákban a római építészet viszonylag későn indult fejlődésnek, a 2. sz. folyamán. A települések sorából kiemelkedett Thamugadi, amelyet a római katonai táborok beosztása szerint építettek meg. A város főutcáit oszlopsor kísérte, a praetoriumon kívül több, fényűzően berendezett középület, fürdő, színház stb. is helyet kapott a mértani szabályossággal megtervezett város telektömbjei között. A város triumphális jellegű építészetét képviselte Traianus háromnyílású diadalíve, amelynek két szélső kapuját s a felettük elhelyezett íves tympanonú aediculákat emeleteket összefogó oszloprenddel zárták közre: ez az excentrikus hangsúlyozásmód jellemezte a többi észak-afrikai diadalív rendszerét is.
A legtöbb város fórumán a Capitoliumi Triasnak szentelt templomot a szokványos háromcellás alaprajzzal építették meg. Sbeitlában azonban a három istenség három különálló pseudoperipteros rendszerű templomot kapott, a középső templom épülete - Juppiteré - nagyobb volt két társánál, így az egymás mellé tevés kompozícióvá alakult át.
Nagyszabású fürdőket is építettek még a 2. sz. folyamán, ezek nem az itáliaiakhoz hasonlítottak, hanem a nyugat-európaiakhoz. Leptis Magna császár-thermája a trieri fürdők egytengelyes megoldását követte, natatióját porticus övezte, a fürdőhöz stadium alakú térség is hozzátartozott.


Az i. sz. 3. sz.

Septimus Severus nevéhez nemcsak Rómában, hanem hazájában is nagyszabású építkezések fűződtek, köztük a Leptis Magna-i forum újjáépítése. A fórumot körül ölelő tornác ívezetes megoldású volt, az ívsort közvetlenül az oszlopsorra boltozták rá, az ún. tiszta-ívezet formájában. Az oszlopokat egyiptizáló jellegű oszlopfők koronázták, amelyek az athéni Szelek tornyának oszlopfőire hasonlítottak. Az ívezetek oszloptengelyekbe eső ívnégyszögeibe tondókat helyeztek, ezeket szobrokkal, domborművekkel töltötték ki: a porticusnak ez a megoldásmódja a középkorban is, de még inkább a renaissance-ban általánossá vált. A forum háromhajós bazilikáját oszlopos, haránttengelyesre építették, a középhajót két végén exedrával zárták le - a típus megegyezett a nyugateurópai coloniákból ismert kereskedőházak alaprajzi és felépítési rendszerével.

Két különleges épület azonban a helyi hagyományok tovább élését jelezte. Az egyik Thugga temploma volt, amelyet Tanitnak - a latin Dea Caelestisnek - szenteltek. A szentélyt félkör alakú kerengő vette körül, az exedra a feltevések szerint az ég ívét, boltozatát jelképezte. A másik Tbebessában emelkedett, és felépítményének sajátos kiképzése miatt vált jelentőssé. A római típusú, áloszloprenddel tagolt, hosszházas elrendezésű, emelvényen magasodó templom golyvázatos architrávját is, attikáját is finom művű - a Severus-korra jellemző, rajzos jellegű - reliefek díszítették.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)