logo

XXVII Novembris AD

A provinciák.

Róma első provinciája Szicília volt, Kr. e. 241-ben. Ezt követően fokozatosan terjesztette ki hatalmát előbb a tengerpartokon, később Európa felé. Legnagyobb kiterjedését Theodosius császár idején 395-ben érte el a birodalom, ekkor 119 önálló provincia tartozott Rómához. A provinciák nem csak hódítással születtek, hanem önként is csatlakozhattak a birodalomhoz.

Kezdetben egy évre a szenátusban sorshúzással jelölték ki a helytartókat, de a császárkorban ez már csak névleges volt. A határvidéken és a veszélyes provinciákban hadseregeket állomásoztattak, ezek katonai városokat hoztak létre, ezek voltak a castrumok. A jelentősebb táborok mellett hamarosan canabae, kiszolgáló vagy polgárváros is keletkezett. Gyakori volt, hogy a kiszolgált légiósok állomáshelyükön telepedtek le.
A letelepedő katonaság meghonosította a római szokásokat és építésmódot. Sorra születtek a jelentősebb városokban a jellegzetes római középületek és mérnöki létesítmények. A városok, melyek római uralom alá kerültek szövetségesek vagy szabadok vagy adófizetők voltak. Az első két esetben a kormányzói hatalmat megtarthatta a helyi vezető, a király, fejedelem vagy törzsfőnök (Gallia és Britannia esetében).

A IV század közepéig szabad vallásgyakorlatot biztosított a birodalom, ettől csak abban az esetben tértek el, ha a meghódított népcsoport nem volt toleráns, illetve elfogadó a más istenekkel szemben. A császárkorban ilyen isteni személynek számított például Augustus is. Ez természetesen nem zárta ki azt, hogy szükség esetén ne üldözzenek bizonyos veszélyesnek ítélt vallásokat. A veszélyességet a szenátus, illetve a császár állapította meg.

A rómaivá válásnak számos előnye is volt, mind a terület későbbi fejlődésében, mind a római világ megismerésében. Például láthattuk, hogy a császári fórumok csak rom formájában maradtak fenn. Ezzel szemben a dél-franciaországi Nimes fórumának temploma – Maison Carrée – (Kr. e. 20-ban Agrippa építtette) ma is áll: ezt megtekintve valósabb képet nyerhetünk az egykori fórumon álló római templom megjelenéséről.

Nimes: ún. maisors carrée. Augustus uralkodása alatt, a Kr. e. I. század végén épült a város fórumán. Itáliai típusú pszeudoperipterosz. Lábazati és zárópárkánnyal tagolt pódiumára pofafalak között vezet fel széles lépcső a hat korintuszi oszlopos homlokzatú, három oszlopköz mély előcsarnokhoz. Cellájának kváderfalait kétoldalt az előcsarnok oldalsó három szabadonálló oszlopának sorát folytató nyolc háromnegyed-oszlop tagolja, és hordja a körülfutó, gazdagon díszített főpárkányt. Az épületet a gerendák közötti kazettás födém fölött enyhe hajlású nyeregtető fedi, amelyet az eredeti oromzatok zárnak le. A templomot egykor három oldalról oszlopcsarnok vette körül. Az egyik legépebben fennmaradt római épület Európában.


Forrás: Winkler Gábor: Építészettörténet II.