logo

XXVIII Novembris AD

A császárság kora.

Caesar, a Iuliusok és a Claudiusok kora, i. e. 50-i. sz. 54

A császárság korának első szakaszában Augustus a principatus rend-szerének a kiépítésén fáradozott. A köztársaságpártiak restaurációs kísérletének kudarca után sem vallotta még Augustus magát császárnak, ha a republikánus eszmék mögé rejtőzve egyengette a monarchia megerősödésének az útját. Élete során belső és külső egyensúly jött létre a birodalomban - az augusztusi béke kora -, amelyet úgyszólván csak a sikertelenül végződött germán hadjárat szakított meg.
A kor a világuralmi helyzet öntudatosodásának az időszaka volt, a kulturális élet számtalan megnyilvánulása fogalmazta meg, értelmezte és indokolta az Imperium létrejöttének szükségességét, hasznosságát. Augustus halála után öröklés útján folytatódott az egyeduralom - valójában ezzel lett császárság a principatusból. A Iulius-Claudius ház uralkodói közül Tiberius nevéhez fűződött Róma és a tartományok közötti szervezettebb kapcsolatok megteremtése, Claudiuséhoz a központosított monarchia bürokratikus rendszerének megalkotása.

Róma, Palatinus: Roma quadrata.
Az ún. Romulus kunyhója.
Róma, Capitolium: Juppiter temploma.
Róma, Forum Romanum: Romulus sírja.
Pompei: a toszkán átriumos lakóház.

A római köztársaság fénykorának építészete a helyi - beleértve a már teljesen sajátnak érzett etruszk - és a görög hellenisztikus eredményeket szintetizálta. Az itáliai építészet időben egymást átfedő két fejlődési fokozaton keresztül alakította ki sajátos jellegét, nyelvezetét. A hellenizmus átformálódása során a városok, a színházak, a lakóházak és a templomok stb. elnyerték azokat a félreismerhetetlen jegyeket, amelyek megkülönböztették őket görög előképeiktől.
A római jellemvonások kerültek túlsúlyba az új városalakítási lehetőségben, a castrumban; az új igényű épülettípusokban: a thermákban, amphitheatrumokban; az épületalaprajzok kiformálásának új módszerében: az íves vonalú építkezésmód kialakításában; a boltozatos szerkezetek alkalmazásában és az illuzionisztikus homlokzatépítés kísérleteiben.

Pompei: város, forum, bazilika, színházak, átriumos és peristylumos lakóházak.
Gabii: Iuno temploma.
Róma: Largo Argentina „B” temploma.
Róma: Fortuna Virilis temploma.
Tivoli: Hercules szentélye.
Praeneste: Fortuna szentélye.
Terrarcina: Juppiter szentélye.
Róma: Tabularium.
S. Antonio: nymphaeum.
Pompei: fürdők, amphitheatrum.
Ostia: castrum.

A korai császárság korának építészete a kései köztársaság hagyományait folytatta, annak kezdeményezéseit teljesítette ki új feladataiban: a világuralmi helyzetből fakadó igények kielégítésében. A triumphalis jelleg jutott kifejezésre nemcsak a diadalívek, díszoltárok stb. emelésében, ez nyomta rá a bélyegét a nagyvonalú városrendezési munkálatokra és a monumentális sírépítészetre is. A kor jelentős eredményeket ért el a palota és villaépítészet területén, valamint a nagy lehetőségeket magukban rejtő szerkezetek: a donga, a római keresztboltozat és a félgömbkupola felhasználásában is.

Róma: Forum Romanum. Basilica Aemilia, Basilica Iulia, Bibliotheca.
Róma: Forum Iulium, Augustum.
Róma: Maecenas auditóriuma.
Baiae: Az ún. Mercurius-templom.
Róma: Basilichetta sotterranea.
Róma: Pompeius, Marcellus színháza.
Róma: Ara pacis Augustae.
Susa: Augustus diadalíve.
Róma: Porta Maggiore.
Róma: Augustus mauzóleuma.
Herculaneum: Casa dellatrio a mosaico, Casa dei Cervi.
Capri: Tiberius villája.
Róma: Aqua Claudia.
Ostia: kikötő.


Nero és a Flaviusok kora, i. sz. 54-98

Az i. sz. első század derekát az udvari intrikák elburjánzása, a női befolyás erősödése az uralkodásra stb. jellemezte. Nero, a 18 éves korában trónra kerülő császár képtelen volt kiemelkedni fényűző magán-életéből, az államügyeket ötletszerűen intézte, pazarlásai a kincstár kimerüléséhez, új, jogtalan pénzforrások szerzéséhez vezettek, így a parthusok, a brittek, a zsidók stb. fellázadtak a birodalom ellen. A hadsereg hatalmának a megerősödését jelezte, hogy a légiók döntő szerepet vívtak ki maguknak a császárválasztásban. A Flaviusoknak sikerült végül is Róma tekintélyét visszaállítani, uralkodásukat a középosztály igényeit tekintő józan, reális intézkedéseik jellemezték. Az államháztartás egyen-súlyának megteremtése és a defenzív jellegű külpolitika gyümölcseként jött létre a római császárság első század végi és második század eleji „aranykora”.

Az első század második fele az Imperium építészettörténetének „legrómaibb” korszakát hozta. A már kiművelt feladatkörben - elsősorban a császári palotában és a császár-thermákban - ekkor bontakoztak ki a nagyszabású kereszttengelyes térrendszerek, ekkor alakultak ki a különleges térformák: az oktogonok, a görög kereszt alakú terek, az exedra-kombinációk, az elliptikus alaprajzok stb. A képzőművészet forma-nyelvéhez hasonlóan az építészeti alkotásokat is a festőiségre való törek-vés jellemezte, a térfalakat változatos kiképzésű fülkerendszerekkel és más, illuzionisztikus hatásokat keltő eszközökkel oldották fel.

Róma, Palatinus: Nero palotája, cryptoporticusa.
Róma: Nero Arany-palotája.
Róma: Titus thermája.
Róma: Titus diadalíve.
Verona: Porta dei Borsari.
Róma, Palatinus: Domitianus palotája.
Róma: a Flaviusok amphitheatruma.
Róma: Nerva fóruma.


Traianus, Hadrianus és az Antoninusok kora, i. sz. 2. sz.

Az 1. sz. végén a tartományi arisztokrácia jutott vezető szerephez az uralkodásban. A rómaiak gyakorlatiassága ekkor már az egyeduralom megszervezésében is kifejezésre jutott: a császár az udvar legkiválóbbjait fogadta örökbe, és jelölte ki utódjául, nem vér szerinti rokonait, mint a korábbi időkben.
Traianus volt az első „idegen” a trónon, és egyben az utolsó nagy hódító is: a két dák háború és a parthus hadjárat után a Birodalom alatta érte el legnagyobb kiterjedését. Utóda: Hadrianus, az „utazó császár”, ügyes diplomáciai érzékkel kezelte a külés belpolitikai kérdéseket egyaránt, intézkedései tetőzték be a bürokratikus kormányzati rendszer végső kifejlődését, a Lex Hadriana a colonusi rendszer kialakulásának magját tartalmazta. Antoninus Pius uralkodása alatt hasonlóan Hadrianuséhoz - csak kisebb csetepaték zavarták a békét, Marcus Aureliusnak azonban már harcolnia kellett a betört idegenek ellen keleten is, Pannóniában is. Vele be is fejeződött a viszonylag hosszan tartó békés korszak.
A korszak építészete külső felszínén klasszicizáló jelleget mutatott, s ha kompozicionális értelemben is felelevenedtek a görög hagyományok, az új épületfajták - elsősorban a nagyvárosi lakóháztípusok - és a boltozatos szerkezetek lehetőségeinek kiaknázása az építészet előrehaladását biztosították. A kazettás, a cikkelyes és a vitorlaboltozatok és kupolák, a csegely és a kupolakönnyítő edények felhasználásai, az illuzionisztikus térhatás elérésének az új módozatai, a belső térrendszernek a külső tömegben való megmutatása stb. a római építészettörténet egyik leg-ragyogóbb korszakát hívták életre műszaki és művészi értelemben egyaránt.

Róma: Forum Traiani.
Róma: Mercati Traiani.
Baiae: az ún. Venustemplom.
Lago dAverno: az ún. Apollón-templom.
Róma: Sedia del Diavolo, Villa déllé Vignacce.
Róma: Pantheon.
Tivoli: Villa Hadriana.
Róma: a campidoglioi ház.
Ostia: a caseggiatók.
Róma, Forum Romanum: Vesta-szentély, Septimius Severus diadalíve.
Róma, Palatinus: Septimius Severus palotája. Septizodium.
Róma: Caracal la thermája.
Ostia: Augusteum.
Róma: Gordianus villája.
Róma: Aurelianus falai.


A Severusok kora, i. sz. 3. sz.

Marcus Aurelius uralkodása után nemcsak a külső, hanem a belső rend is felbomlott, a császárok kikiáltása a légiók és a testőralakulatok önkényétől függött. Pannonia helytartója, az észak-afrikai származású Septimius Severus került ki győztesen a császári trón birtoklása körül dúló viszályból. Septimius Severusnak sikerült a rendet helyreállítania erőskezű politikájával, és a megváltozott helyzethez - a birodalom kezdődő bomlási folyamatához - szabott közigazgatási intézkedéseivel. Utóda, Caracalla a katonaság befolyásának ellensúlyozására a birodalom összes lakójának római polgárjogot adományozott, s ezzel megteremtette belső feltételeit a végső széthullásnak: mert mindenki megkaphatta, értéke csökkent. Az egymást követő, kérészéletű uralkodók sora után az illyr-pannon katonacsászárok szigora egy időre elodázta a véget, de a provinciák - több gazdasági válság, zendülés stb. után egymás után önállósultak.
A Severusok korának építészete, az előző korral ellentétben, minden klasszicizáló törekvéstől mentesen ismét a tisztán római sajátságokat domborította ki. A korszak építészetileg nem volt meddő a zilált viszonyok között sem, ha az építkezések nagy részét az elavult épületek újjá-építése is adta. Róma megváltozott helyzetét fejezte ki az Imperium fővárosának fallal való kényszerű megerősítése.


Diocletianus és Constantinus kora, i. sz. 4. sz.

Róma városa a 4. sz. során már nem volt megfelelő központ a birodalom irányítására. Diocletianus hadászati és közigazgatási meggondolásokból két új fővárost jelölt ki, és társcsászárok kormányozták saját birodalomrészüket, helyetteseikkel. Ez az ún. tetrarchia kora lényegében a birodalom kelet és nyugat-római részre való szétválásának a folyamatát indította meg. Diocletianus a kereszténység elterjedését veszélyesnek tartotta, a keresztényeket kegyetlenűl üldözte. A széthulló birodalom életében azonban központi kérdéssé lett - mintegy végső lehetőségként - valamiféle államvallás elismertetése, Constantinus idején a kereszténység vívta ki magának ezt a rangot, kiszorítva a többi keleti misztériumvallást. A kései római idők hátravont új erődvonalai és védelmi rendszerei hiába épültek már ki, nyugaton a népvándorlás teljesen szétbomlasztotta a birodalmat, és új utakra terelte a történelmet, a keleti területeken azonban az események szinte folyamatosan fordultak át Bizáncon keresztül a középkori fejlődésbe.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)