logo

XII December AD

A tömegalakítás

A görög épület viszonya környezetéhez, a természethez bensőséges volt, de általános, ez a viszony a római építészetben sokkal konkrétabb formákat öltött. Épületeinek helykiválasztására és elhelyezésére kezdetben nagy hatást gyakorolt - még a városépítészeti léptékű együttesekre is - a templom. A római szentélyek térbeli helyzetét sem a minden körülmények között érvényben tartott keletelés, hanem a helyi adottságok határozták meg. A célszerűség és a gyakorlatiasságjutott érvényre a későbbiek folyamán a különböző épületfajták helyének meghatározott szabályok szerint való kijelölésében, a villaépítészetben a hygiénia vagy a táj szépségének élvezete, a fürdőépületekben a caldarium délnyugati fekvése stb. volt az irányító tájolási szempont.
A római tehát uralkodni akart a téren, nem egyesülni vele, az általa helyesnek tartott, az általa alkotott viszonylatok döntöttek az épületek és épületrészek térbe helyezésében. A nagyobb térés tömegkompozíciókban a teret az uralkodó elem elé engedte, a tömeget a tér alá rendelte, mint pl. a császár-forumok templomainál, amelyeknek a tájolása is különböző lett - ilyen elrendezés a görögöknél elképzelhetetlen lett volna.

romaikor_kep



Az egyedi tömegformákat a belső terek alakjai határozták meg. Kezdetben csak általánosságban utalt a belsőre a köz-pontos és hosszházas épülettömeg: pl. sokszögű külső befoglaló forma rotundát zárt be, a fülketagolás, térbővítés sem vált érzékelhetővé a tömegalakításban stb.

A 2. sz.-tól kezdve azonban mind többször felbukkantak olyan megoldások, amelyeknél ez a kendőzés megszűnt, a tömeg hű követője lett a belső tér változásainak. A bonyolult alaprajzok azonban nem tették lehetővé, hogy minden egyedi térforma érvényesülhessen, így közülük sokat tagolatlan tömbök rejtették el.

Csupán a nagyobb méretű és a bonyolult rendszerű épületeknél alakult ki nagyvonalú tömegjáték, ezeket - a tér-kapcsoláshoz hasonlóan - a szimmetria jellemezte. Nem a pylónszimmetria, mint az egyiptomi építészetét - és a Szíriái kapuzatokat -, hanem a három részelemből képzett. A középtengely uralkodása, a vonalába eső épületrészek magassági kiemelése, egy épület esetében pedig a középtag uralma az őt körülvevő oldalrészek felett jellemezték a római építészet tömegképzését, különösen a kései antik idején (Róma: Caracalla thermája, ún. Minerva Medica). Az egész kompozíciót érintő fokozás, előkészítés stb. gondolatát azonban nem fogalmazták meg a római építészetben sem a térképzés, sem a tömegalakítás területén: a mélységi és az oldalirányú erők egymás hatását általában kiegyenlítették.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)